A nemi felszabadulás és egy új kultúra létrehozása
„[...]Továbbá évente több milliárd dollárt költenek arra, hogy elhitessék a nőkkel azt, hogy a legmélyebb és legigazibb hatalmuk a szexuális vonzerőből ered. További milliárdokat költenek el a pornó és szerencsejáték iparban, azért hogy elhitessék a fiatal férfiakkal, hogy jogosultak a szexre, az irányításra és a hatalomra. Ezeket az idegesítő dolgokat a férfiak és nők között, egyszerűen természetesnek tekintik, pont annyira, mint amilyenek mi is vagyunk. Ez rendkívül ritkává teszi az igazi és egyenlő partnerséget férfiak és nők között. ”
További mondatok a cikkből:
„Hogy lehet az, hogy miközben a nők képzettebbek a férfiaknál mégis kevesebb pénzt ér munkájuk?”
„A nők egyáltalán nem a nemi szervük miatt keresnek kevesebbet.”
„Minél inkább az a vélekedés az adott társadalomban, hogy elsősorban a nők dolga a gyereknevelés, az idősgondozás, a betegápolás és a háztartási feladatok ellátása, annál rosszabb a nők helyzete a munkaerőpiacon.”
A képviselői azért harcolnak, hogy egyszer felvegyék az olimpiai programba, miközben sokan még ma is úgy vélik, hogy a rúdtánc nem több vágykeltő nők éjszakai másodállásánál.
A női gyilkosok ritkák, pontosabban viszonylag ritkák. Mármint a férfiakhoz képest. Viszont éppen ezért mindig médiaszenzáció lesz belőlük. Kevésbé is gyanakszunk rájuk. Arra azonban, amit ez a nyolc nő művelt, nincsenek szavak. Vigyázat, megrázó írás, csak felnőtteknek!
A házasságban élő gyermektelen nő különcnek, abnormálisnak számít, akivel biztosan gond van. De mi van akkor, ha valaki tényleg jól érzi magát gyerek nélkül és nem is vágyik rá? Az érintett elmondja.
1. Bubbling: egy új és gusztustalan őrület Ausztráliából, melynek keretében a fotó alanya a saját szájába vizel.
2.
Mamading: a bárok személyzete mindenféle szexuális aktusra bátorítja a fiatal nőket, cserébe ingyen alkoholt ígérve.
"Az a baj a szavakkal, hogy örökösen arra késztetnek, hogy úgy érezzük, végre fényt derítettünk valamire, de ha szembekerülünk a világgal, akkor rendre csődöt mondanak, és megint oda lyukadunk ki, hogy értetlenül bámulunk. A harcos ezért inkább cselekszik, mint beszél, és ennek eredményeként a világ újabb leírásához jut, ahol a beszéd elveszíti a jelentőségét, az új tetteknek pedig újak a visszatükröződéseik". (Carlos Castaneda)