Izé

A japán Institute of Population and Social Security felmérése szerint a fiatal nők 90 százaléka szerint szinglinek jobb lenni, mint amilyen egy házasság lehet. Az országban a harminc év alatti emberek 30 százaléka még soha nem randizott, a 16-24 év közötti nők 45 százalékát nem érdekli a szexuális kapcsolat, vagy egyenesen lenézi azt. 
A különleges kultúra és a gazdasági kényszer, a társadalom fejlődése mára sokak szerint kóros irányt vett: nem kell kapcsolattal vesződni, az ezt kiszolgáló helyeken vagy az interneten úgyis meg lehet kapni mindent. Ennek extrém eredménye, hogy néhány ember már fizikálisan képtelen elviselni a másik nemet, megborzonganak, ha csak hozzájuk érnek. Nagy részük férfi, de nők között is előfordul.

Egyetlen ember próbált segíteni azon a férfin, aki egy 5. emeleti ablakból ugrott ki szombaton a Blaha Lujza téren. A szemtanú azóta is zaklatott, de nem annyira a haláltusa látványa, mint inkább az emberek közömbössége kavarta fel.

Részletesen mutatja be, milyen technológiai (pl. robbanási hullám gyorsító, intelligens por, mikrohullámú frekvenciák, környezetszennyezés) és pszichológiai (pl. CNN szindróma) eszközökkel lehet az emberiséget kontroll alatt tartani.

Letölthető verzió

Kiss Zoltán blogger szerint a „gyurcsányi-orbáni nyuggerszocialista kormányok” a nyugdíjas szavazatokért feláldozták az ország jövőjét. Egy idei közvéleménykutatás szerint a hasonló gondolatokkal egyre többen egyetértenek.

- Mit vár a dubaji élettől?
- Azt, hogy megszabadulok nagyon sok olyan gondtól, ami itthon megkeseríti a hétköznapjaimat. Az idegeskedést, hogy ha esetleg elindulok télen, hóban, és elakadok, akkor gondoskodik-e rólam a karhatalom, vagy hagynak ott vesztegelni, és utána még vállon is veregetik, sőt kitüntetik egymást, hogy milyen szuperül megoldották. Vagy, ha mentőt hívok a gyerekemhez, az kiér-e időben. De az is elkeserítő, hogy egy ép autóút nincsen, vagy hogy 27 százalék az áfa, de ha jövőre 30 lesz, azt is lenyeljük. Nemcsak a gyerekeim jövőjét nem látom, hanem a változás lehetőségét sem, se társadalmi, se politikai téren Magyarországon. Mindenki panaszkodik, de ugyanez a szcenárió megy tovább, függetlenül attól, hogy holnap, vagy a márciusi hókatasztrófa után lettek volna a választások. Megoldás helyett szabályokat találnak ki, és minden lépésünket sarcolják vagy szankcionálják. Úgy érzem, velünk mindent meg lehet csinálni. Maximum duzzogunk két napig a közösségi portálon.

” ...Valahogy ezt az országot soha nem akarta a politika szolgálni, mindig uralkodni akart. Mi pedig engedtük, engedjük. Mert mit is tehetnénk ellene? Hiszen alig vagyunk tízmillióan…a mennyihez is? ...Közben csomagolunk. Na, nem magunknak. A gyerekeinknek. Mert ők elmennek, már akiben van elég kurázsi. Akiben lenne elég bátorság, dac, elszántság, tudás és ész ahhoz, hogy talpra rángassa ezt a leborult országot...Tudják, ott sincs kolbászból, meg hazát cserélni nem lehet, meg a túró rudi. Arra majd vissza fognak jönni, mint legyek a lószarra. A büszkeségünk…”

Ti egyetértetek az íróval? Tényleg ilyen rossz a helyzet?

Zötykölődés nélkül juthat el a násznép Orbán Ráhel lakodalmának helyszínére: a héten eltüntették a kátyúkat Csabdi és Tükröspuszta útjairól. A helyiek szerint ennek a „társadalmi eseménynek” köszönhető, hogy több évtized után rendezték az utak állapotát. Mint kiderült, az alsóbbrendű utat a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium háttérintézménye átadta az önkormányzatnak, de előzőleg a Magyar Közút Nonprofit Zrt. az adófizetők pénzén rendbe tetette.

Lassan számolni kellene. Előfordulhat ugyanis, hogy a tartósan külföldre távozottak miatt olyan nagy lesz a nyugdíjkassza bevétel-kiesése, ami megingathatja a jelenlegi rendszer működőképességét. És akkor az egyéb, társadalmi kárról még nem beszéltünk.