A legtöbb amerikai – és talán európai – számára is a korai nyugdíjba vonulás csak puszta ábránd, sok felmérés azt mutatja, hogy sokan nem is számítanak arra, valaha nyugdíjba tudnak vonulni. De mi van akkor, ha a nyugdíjcélú takarékoskodás korántsem olyan leküzdhetetlen akadály, mint hisszük?
Elég hihetetlennek hangzik, de állítólag egy hangulatjavító szer, a Valproate olyan mértékben állítja vissza a fiatal agy tanulási képességeit, hogy még a csak fiatalkorban fejleszthető abszolút hallást is elsajátíthatjuk vele.
Hamupipőke, ahogy azt a Wachowski-testvérek elképzelik: Jupiter Jones (Mila Kunis) csak egy egyszerű földi halandónak hiszi magát, aki takarítónőként tengődik, valójában viszont egy intergalaktikus birodalom örökösnője, és mint olyan, riválisainak nagy veszélyt jelent, ezért elhatározzák, hogy elteszik láb alól. Még szerencse, hogy a jók megmentésére küldik Ciane-t, a lombikban született fejvadászt (Channing Tatum).
- Mit vár a dubaji élettől?
- Azt, hogy megszabadulok nagyon sok olyan gondtól, ami itthon megkeseríti a hétköznapjaimat. Az idegeskedést, hogy ha esetleg elindulok télen, hóban, és elakadok, akkor gondoskodik-e rólam a karhatalom, vagy hagynak ott vesztegelni, és utána még vállon is veregetik, sőt kitüntetik egymást, hogy milyen szuperül megoldották. Vagy, ha mentőt hívok a gyerekemhez, az kiér-e időben. De az is elkeserítő, hogy egy ép autóút nincsen, vagy hogy 27 százalék az áfa, de ha jövőre 30 lesz, azt is lenyeljük. Nemcsak a gyerekeim jövőjét nem látom, hanem a változás lehetőségét sem, se társadalmi, se politikai téren Magyarországon. Mindenki panaszkodik, de ugyanez a szcenárió megy tovább, függetlenül attól, hogy holnap, vagy a márciusi hókatasztrófa után lettek volna a választások. Megoldás helyett szabályokat találnak ki, és minden lépésünket sarcolják vagy szankcionálják. Úgy érzem, velünk mindent meg lehet csinálni. Maximum duzzogunk két napig a közösségi portálon.
Talán nincs még egy olyan technikai újítás, amely oly mértékben megváltoztatta volna az életünket, mint ahogyan azt a mobileszközök tették. Az amerikai nyolcévesek 72 százaléka használ okostelefont vagy tabletet.
A történet ott kezdődik, hogy Ian és Larissa Murphy 2005-ben találkoztak az egyetemen, szerelem szövődött közöttük, és olyan hamar komolyra fordult a dolog, hogy már azt tervezgették, ha elvégzik az egyetemet, összeházasodnak. Tíz hónapja jártak, amikor Larissa kapott egy telefonhívást, hogy Ian autóbalesetet szenvedett. Bekövetkezett az, ami legtöbbünk legrosszabb rémálma és legnagyobb félelme: a fiatalember ugyan nem halt meg, de súlyos agykárosodást szenvedett, kerekes székbe kényszerült, csöveken keresztül táplálták és kommunikációs képességét is elvesztette, azóta állandó ápolásra szorul. Larissa ekkor úgy döntött, hogy nem kezd új életet mással, hanem folytatja a régit, és odaköltözik barátja szüleihez, kiveszi a részét Ian ápolásából. Az önfeláldozó szeretetnek lassan meglett az eredménye: Ian már tud enni, sőt, kommunikálni is, igaz, az artikuláció roppant nehezen megy neki, ami mutatja, milyen súlyosan sérült a balesetben a beszédközpontja is.
Őszintén, ti mit választottatok volna a lány helyében?
Pont tegnapi riport: ez a magyar lány nem volt túl szerencsés, az ő barátja, barátai egy hasonló eset után leléptek...
Hogy ment régebben az úgynevezett trollkodás? Nem is volt szó szerinti trollkodás meg trollok: edzett fikanickek voltak, az internet - esetünkben a magyar internet - kellemes névtelenségébe takarózva. Aztán jött az iWiW meg a MyVIP, ahol először nyertünk fájó betekintést az általunk kevésbé ismert, lenézett rétegek mindennapjaiba, de ez még mindig egy elviselhető szint volt. A baj az ott kezdődött, hogy a buta néprétegek felfedezték maguknak a facebookot.
Közöttetek is van olyan, aki az okvetlenkedő, kotnyeleskedő, mindenbe hülyeségeket belekotyogó nagynéniket inkább jótékonyan tiltja és rejti? Aki az angol nyelvű, közérdekű üzeneted alá valami orbitális baromságot odaír, pl. hogy "fordicsd le légyszives"?
Írj értelmes ötleteket, hogy mire költenél el 1 millió forintot. Indokold meg, hogy miért arra költenéd, és ha olyan, akkor a megvalósítás részleteit is írd le, ne csak általános megoldást. Értelemszerűen ne magadra költsd, és ne is baromságokkal gyere; értelmes, megvalósítható, használható ötleteket kérek. Magyarán: győzz meg, hogy miért hasznos az, amire költenéd, és miért hasznosabb, mint más ötletek!
(Az első idióta hozzászólásnál a lehetőség elúszik.)
(mivel imki linket nem írt, egy általam választott képre mutat a link, de nem az a lényeg... ;) b.)
Az alábbi válogatásban olyan álbaleseteket láthatunk, amelyeket kamikaze-gyalogozok idéznek elő, hogy a „vétkes” sofőröktől pénzt zsebeljenek be. Személyes véleményem: gyönyörű b+!
Hasonló válogatás tavalyról
Az is igaz, amit többen mondanak, és ebből kerekedett ki a vita is, hogy ez mennyire megvalósítható... szerintem nem ez itt a fő kérdés, hanem az, hogy nekünk, egyénenként, a lehetőségeinkhez mérten milyen megoldás a legjobb arra, hogy a pihenő (mert nyugdíj nélkül nem nevezném nyugdíjas éveknek) időszakunkban miből tartjuk fenn magunkat.
Ahogy szétnéztem, a mai megtakarítások nagyon nagy része (szerencsére nem mind) unit-link típusú, azaz vannak portfóliók, amikből válogathat az ember. Aztán vagy hoz, vagy elviszi a pénzed, de a társaság minden esetben jól jár. Na én ilyenbe még egyszer nem tenném a pénzem. Sokkal ésszerűbbnek és biztonságosabbnak tartom az állampapír alapú befektetéseket. Bár tény, hogy nem ígér akkora hozamot, mint egyes kockázatosnak mondott portfóliók, de a biztos 4-8% még mindig jobb, mint az, ha ígérnek 18%-ot, aztán lelépnek a pénzeddel, mert "Új cég, új lehetőség, ki ne maradj belőle!"
És ami még fontos ezzel kapcsolatban, hogy a pihenő időszakra való takarékoskodásra úgy kell tekinteni, mint hosszú távú megtakarításra. Tehát, nem 5-10 évben érdemes gondolkozni, hanem inkább 20-30-ban és annyi pénzt félretenni, ami kellően sok ahhoz, hogy abból (vagy a kamataiból...) idősebb korunkban megélhessünk, de nem túl megterhelő a mindennapokban félretenni. ha havi 2000 Ft, akkor annyi (a semminél több), ha 20.000, akkor annyi, ha 200.000 Akkor meg annyi.
Összegezve, szerintem aki tud, tegyen félre. Jól nézze meg, hova teszi, minél nagyobb egy társaság múltja, annál inkább mutatja a biztonságot és olyan összeget válasszon, amit ki tud gazdálkodni, és vélhetően elég nagy tőke lesz ahhoz, hogy kitartson a munka utáni években. Szerintem ma Magyarországon ez az a minta, amit érdemes követni.