Izé

Ha lenne az internetes szerkesztőknek valamiféle szakmai egyesülete, most jól kiraknák a szűrömet belőle. Mert én bizony azt mondom, hogy a beállított és agyonretusált kajaképeknek az égvilágon semmi értelmük nincsen.

Délelőtt, mikor Lili erőteljesen követelte a mai betevő répáját, eszembe jutott, hogy össze kellene szedni milyen nassokat, tízóraikat szoktam a gyerekeknek adni.

Minél tovább kibírja evés és ürítés nélkül valaki, annál faszább gyereknek, annál profibb munkaerőnek, tehát annál „jólneveltebbnek” számít. Ha új közösségbe kerülök, éppen ezért mindig álmélkodnak rajta: bármilyen élethelyzetben szemrebbenés nélkül előveszem a kajámat, illetve kiballagok a mosdóba. A fényfaló asztrállényeket üdvözlöm, de nekem anyagcserém van.