Izé

„Két kisgyerek mellől elmenni hegyet mászni! Ez a fazon sose volt normális…” – állapította meg Dénes, aki mélyen elítélte a felelőtlen embereket. Egyszerűen nem fért a fejébe, miért hódít valaki havas, jeges, mostoha csúcsokat ahelyett, hogy nyolctól négyig a művileg kellemessé tett hőmérsékletű irodában ücsörögne.

A könyvipar meztelenül, széttett lábakkal térdel a sarokban. Epedve várja, hogy vajon szájpecek, korbács, nyakörv vagy popsidugó kerül elő az újabb bestseller-várományosok soraiból. A szürke ötven árnyalata, valamint a folytatását jelentő két kötet átformálta a szórakoztató irodalmat.

A nyár utolsó lehelete kicsit forróra sikeredett. Az időjárás majdhogynem trópusi. Ilyenkor az egyetlen hely, ahol az ember elviselhetően töltheti az idejét, a strand. A medence mellett fekve akarva akaratlanul sorstársaimon legeltetem a szemem. Előfordul itt mindenféle ember: idős, fiatal, magas, alacsony, kövér, sovány, fakó bőrű irodai dolgozó, és jó pár napbarnított (szoláriumos) cicababa. Ez utóbbi típusból szemléltem épp egy “példányt”.