„Fenemód jóképű vagyok, ráadásul okos is, a humorom pedig visszafoghatatlanul sziporkázik” - sugallja minden nőnemű élőlény felé Vendel, aki főleg a közösségi média közbeiktatásával érzi magát nyeregben. Úgy véli, szívdöglesztő mivolta női sóhajokkal kísért lájkzáporra ítéli, s a jövőben nemcsak a számítógép előtt szeretne önjelölt kaszanovaként tündökölni.
Négy patinás egyetemünk kommunikáció tanszéke egy emberként, közös állásfoglalásban jelentette ki: azért van szükség képzésük állami finanszírozására, hogy az újságírók ne nevezzék Bayer Zsolt módjára „kártékony állatoknak” a cigányokat, hiszen az roppant szakmaiatlan.
„Odanézz, Cilikém! Szerinted ezt elhiszi a nép?” – bökött egy pufidzsekis nő az újságosstandon csalogató friss pletykalap felé. Az volt a címoldalon, hogy a fitneszguru megjárta a másvilágot, ahol találkozott elhunyt szeretteivel, de inkább visszajött lefogyasztani az élőket.
Macaron-eligazítás, recept és tudnivalók, ha már úgyis mindig ezt keresik a guglin.
„Hát… éppenséggel megpróbálhatjuk együtt” - morfondírozott magában Zsanna, unott pillantást vetve az őt napok óta randimeghívásokkal bombázó fiúra. A srác nem volt ronda, kinőtt mind a két keze és lába, utóbbi között pedig remélhetően használható szerszámot tartott. Innen végül is egyenes út vezethet a boldogsághoz.
„Töltött káposzta, halászlé, tyúkleves… Bangó Margit karácsonykor ragaszkodik a hagyományokhoz” – szólt Szellő István a szüleim szobájában a híradó jól ismert szignálja után, én pedig elgondolkodtam rajta, ki tett a zserbóba marihuánát.
