Hogy vagy? Mi újság? A sablonkérdés mindenkit legalább naponta egyszer utolér. Engem is. Az utóbb időben viszont észrevettem valamit: minél jobban érzem magam a bőrömben, és minél pozitívabb dolgok történnek velem, annál rövidebben válaszolok erre. Az emberi kommunikáció elvárt célja ugyanis mintha többnyire a közös siránkozás lenne.
A legjobb darabokat a Calzedoniában, a legolcsóbbakat az Asia Centerben és a Tescóban találtuk.
Nem lehet csak úgy fotózgatni jövő tavasztól. A Polgári törvénykönyv ugyanis előírja, hogy engedélyt kell majd kérni az ábrázolandó személyektől a kattintáshoz. Médiamunkásként illene beállnom a fújoló, azerbajdzsáni közállapotokat emlegető sorba. Aligha fogok, mert maga az elképzelés szégyenszemre nekem tök ésszerűnek hat.
Szerintem ez így mindenkinek jobb is... (a kép
innen).
Szepesi Nikolett könyvében hetvenszer fordul elő a „baszás” szó valamilyen formája. Semmi álszenteskedés, semmi sallang. Csak a lényeg – tetszetős narratívával, kiforrott stílusban. A szétfikázott szennykötet meglepett, lenyűgözött és elgondolkodtatott. Ha mindenki, aki ma írónak tartja magát, legalább ilyet tudna letenni az asztalra, az emberek még lopott ötperceikben is olvasnának. Vagy éppen basznának.
Ha élete párját keresi, a legfrissebb kutatási eredmények szerint az a legjobb, ha az interneten kutakodik: az interneten összeismerkedett házasok ugyanis a felmérési adatok szerint boldogabbak és tovább is maradnak együtt, mint a hagyományos módon megismerkedett párok.
A felettem lakó szomszéd villamosmérnök, én pedig a kísérleti nyula vagyok. Mindig hallom, amikor teker valamit a mosdó alatt, olyankor az egekbe szökik a vérnyomásom. Szerintem áramot vezet a vízbe, attól lehetek rosszul. Hát mit csináljak, aranyom?
A kutya nem nyüszített, nem vonyított, egész egyszerűen a koporsóra helyezte a mancsát, így tisztelgett elhunyt társa előtt...
