Izé

Kb mint amikor a cigány tanítja úszni a fiát és bedobja a mély vízbe:
- ússzál bazdmeg!... ússzál bazdmeg!... na bazdmeg...

Ez tényleg nem nagy szám! Már több, mint egy évszázada ismert, hogy a víz (poláris oldószer) rosszul nedvesíti az apoláros felületet. Langmuir a 20-as évek körül már azzal szórakozott, hogy üveget (poláros felület) amfipatikus (poláros és apoláros résszel rendelkező) molekulákkal vont be.

Ez a festék is ilyen, csak közben a marketingesek feltaláltak egy új jól hangzó szót: "nanotechnológia".

Kíváncsi vagyok, vajon mikor fogják a szappanos vizet is Nano-hitech-inteligens folyadékként reklámozni.

Két választási lehetőség van, hogy ebből egy átláthatóbb, szabályosabb és működőképesebb rendszert lehessen csinálni. Mindegyik fájdalmas.

Az egyik:

A vállalkozások elfogadják a törvényhozás játékszabályait. Vállalkozások tömegei fognak csődbe menni annak minden negatív következménnyel. A fennmaradók jó eséllyel erősek, újraosztják a megtisztult piacot, terjeszkednek, egy idő után képesek ugyanazt az ellátási és foglalkoztatási színvonalat biztosítani, mint ami korábban volt. A dolog hátulütője, hogy nem lehetünk benne biztosak, hogy a fennmaradó vállalatok valóban a piaci erejük és rátermettségük miatt maradtak-e fenn, vagy különböző hatalmi megfontolásokból, kapcsolataik révén. Egyszerűbben szólva a fennmaradó vállalatok jelentős része minden bizonnyal a politikai hatalom közeléből kerülne ki. Akár törvényesen is. Egyszerű kormányzati támogatások útján. Ennek egyik legnagyobb hátránya, hogy ha ez valóban így van, nem lesznek ösztönözve a fejlődésre.

A másik:

A törvényhozás az állami működést szorítja háttérbe az állami kiadások csökkentésével. Ennek hatására kevesebb adóteherrel is biztosítható a megfelelő költségvetés, tehát nem kell annyit beszedni. Erősebb piaci verseny alakul ki, mert megéri vállalkozni, a piac pedig egy idő után kitermeli magából a tényleg erős vállalkozásokat. Hátránya kettős: az állami szféra leépítése ugyanúgy emberek ezreinek munkáját veszi el, és semmi nem biztosítja továbbra sem, hogy a kisebb terheket majd befizetik a vállalkozások.

és óvónénitől se kell engedélyt kérnie, hogy mikor mehet ki az udvarra...:D

Még nem olvastam el a cikket, szóval nem tudom, hogy milyen kajákról van szó, de nagyjából minden kajában vannak ízfokozók, ha nincsenek, akkor is vannak (só, cukor dögivel), úgyhogy ez a hátrányos és közmunkás gyerekeket is érinti.

Viszont miért újdonság ez? A chips-csoki-ropi féle kaják mindig is ilyenek voltak. Ha az ember elkezdi enni a csipszet, nem tudja abbahagyni, aztán csokit kell rá ennie, aztán arra meg csipszet. De anyu is ezt csinálja otthon, amikor valami sütit csinál, tesz bele sót, cukrot, meg ami kell, ahhoz, hogy finom legyen. Mert az a lényeg, hogy finom legyen, és együnk még. Kicsiben is, ipari méretben is.

Az holt egyértelmű, hogy nagyon sok ember nem azért eszik, mert éhes, hanem mert a felturbózott ízekkel akarja kényeztetni magát, tényleg mint ha csak drogos lenne (chips zabálás továbbra is). Unatkozik, boldogtalan, kell egy kis öröm, és a mesterséges ízek, vagy a természetesek is akár, örömforrásként jelentkeznek. Viszont már 2000 éve is használtak ilyeneket a rómaiak, csak ők valami fonnyasztott erjesztett rohasztott hal levét használták, amitől állítólag mindennek fenséges íze volt, és jó drágán is adták. Szóval nem újdonság ez szerintem.

Amúgy meg nem az élelmiszeripar csinál ezzel belőlünk drogost, hanem mi magunk nem tudjuk visszafogni magunkat. Jó dolog ráfogni másra, hogy bakker hát csak azért zabálok, mert ízfokozók vannak a kajában. Ja mert amúgy nem zabálnék mi? (oké mondjuk répát tényleg ritkán zabál az ember marokszámra)

Hát ezért kár volt bekapcsolni a kamerát...

Eszerint mégiscsak igaza lenne Majakovszkíjnak, midőn azt írá vala, hogy: "Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog"?

alacsony a kerítés :-)