Izé

http://index.hu/tudomany/egeszseg/2016/06/03/az_univerzalis_rakszerum_kapujaban_vagyunk/

Pingvinekkel: http://www.thisiscolossal.com/2015/06/penguins-mirror-daniel-rozin/

ő már akkor megnyerte, mikor még el sem kezdődött :D

https://www.youtube.com/watch?v=yvJkOdscbVQ

Nekem sem tetszik ebben a formában, mert az igazság az, hogy például rám sem figyel senki. Meg rád/rátok sem. Miért? Kellene? Más formában : miért kellene? Én nem is igénylem. Rájuk viszont kell, és én azt látom, hogy általában az emberek együtt éreznek a fogyatékkal élőkkel, és segíteni szeretnének nekik ... ők (illetve egy kis százalékuk) viszont pont ettől (is) vannak felháborodva, hogy máshogyan kezelik őket, mert az már megkülönböztetés. Persze ha valaki meg leszarja és átgázol rajtuk, akkor" az a baj". Észrevették, hogy ezt jól meg lehet lovagolni, és ilyen módon a sértődés számukra mindig jogos. Persze ez így durva általánosítás, nem általában, csak pár emberre vonatkozik, de pont ők azok, akik mindenhol publikálnak. Két idézet illik ide:

"...a köznapi emberekre az jellemző, hogy osztozunk egy jelképes tőrön: öntükrözésünk gondjain.
Megsebezzük magunkat ezzel a tőrrel, és vérzünk; az öntükrözés láncainak pedig az a szerepe, hogy azt az érzést nyújtsák nekünk, hogy együtt vérzünk, hogy valami csodás dolgon, az emberi mivoltunkon osztozunk.
De ha alaposabban szemügyre vesszük a dolgot, felfedezzük, hogy egymagunkban vérzünk, hogy nem osztozunk semmin sem, hogy nem teszünk mást, csak kezelhető, valótlan, mesterséges tükörképünkkel játszadozunk."
(Carlos Castaneda)

És szintén tőle:

"Örökségünk nem más, mint egy karám, amelyet mi erőddé változtattunk, hogy védelmezzük az énünket – vagy még inkább börtönné, ahol energiáink kimerülnek az életen át tartó rabság következtében. Legjobb éveinket,érzéseink és erőnk legjavát pazaroljuk arra, hogy örökké javítgatjuk és foltozgatjuk ezt az építményt – az építményt, amivel saját magunkat azonosítjuk. – A felnövekvő gyermek, ahogy társadalmi lénnyé válik, saját fontosságának hamis bizonyítékait követeli. És ami kezdetben az önvédelem egészséges érzése volt, végül nem lesz más, mint önző, lármás követelődzés, hogy megszerezze mások figyelmét. Az összes ajándék közül, amit kaptunk, az önfontosság érzése a legvégzetesebb, mivel egy mágikus, élettel teli teremtményt arrogáns, nyomorult, báj nélküli szörnyeteggé változtat."

Ezúton szeretnék bocsánatot kérni mindenkitől, akit megbántottam - bár jól esik a törődés, még akkor is, ha az negatív jelzőkkel van illetve! :)
Sajnálom, hogy eddig az emberek többsége nem tanultam meg rendesen bekötni a cipőfűzőjét és ennek tudatában szeretnék most köszönetet mondani az Édesapámnak, aki megmutatta, hogyan kell JÓL cipőfűzőt kötni! :D
Próbálom megérteni azokat, aki eddig úgy élték az életüket, hogy állandóan a fűzőjükre kellett figyelniük, mert mindig kioldódott... biztos nehéz életetek lehetett! De végre itt a fordulópont, a megoldás a világ egyik legnagyobb problémájára! Ebből látszik, hogy egy hihetetlenül egyszerű dolog, gyökeresen meg tudja változtatni a mindennapjainkat, sőt mi több - jobbá varázsolja azt!
Aki meg még így sem biztos a dolgában, vegyen tépőzáras cipőt! ;)

ezek a pulyagyártók nem láttak még bangbrost, hogy ilyen szoftkórra így beindul altáji csakrájuk és egyből pennát ragadnak?

Volt már egy ilyen tüzes Skót. A viszkitől lehet. ;)
http://www.ize.hu/comments.php?post_id=24783

Na most akkor képzeld el a szitut egy átlagos nővel, aki nem tanult önvédelmet, vagy nincs lélekjelenléte, aki sétál az utcán, hátulról lefogják, azt mondják ne sikíts, vagy megöllek. Nem biztos, hogy nagyon eszébe jut harcolni. Persze ha éppen erőszakolnak valakit védekezhet, ha éppen eszébe jut, vagy nem esik pánikba, vagy nem bénítja le a félelem. Sosem lehet tudni, hogyan reagál az ember. Mint ahogy ha pl. sétálsz az utcán és odaugrik eléd három haramia, hogy add a pénzt, vagy leütöd mind, vagy leütöd az egyiket és futsz, vagy odaadod mert befostál. Egyik sem ciki, egyik sem elvárható, ki-ki hogyan reagál.

Mondjuk elég jók a kínaiak súlyemelésben :)