Izé

Még hogy nem léteznek földönkívüliek! Hülyék ezek a Botosék! :D

Dehogynem amint lesz olyan ami megüti az ingerküszöbömet. :-)
Amúgy ez a legutóbbi nem csak feminista azért is raktam külön.

http://index.hu/gazdasag/2016/04/07/vasarnapi_boltzar_egy_eve_nepszavazas/

Engem ez a dolog már nagyon régen zavar Ninja. Ott vannak ezek világsztárok, sokmilliókat keresnek dollárban, a kiadók meg még többet rajtuk. Bármelyik, de tényleg bármelyik zenét megvehetnék. A világ tele van fantasztikus zenékkel, zenészekkel, szövegekkel, dallamokkal. Ultra tehetséges, egyedi, és innovatív emberekkel, zeneszerzőkkel.
DE NEM KELL !
Inkább íratnak valami felkapott kábszeres kis rokongyerek fasszal valami középszerű, ezerszer hallott fost, azt elénekeltetik egy aktuális sztárakárkivel, csinálnak neki valamilyen vergődök a tengerparton jellegű klippet.
Mindegy milyen. Sokat kell nyomni a rádiókban, TV-kben, cikkezni róla neten is sokat. Le kell írni sokszor, hogy milyen igényes az új album, és milyen profi, és hogy hinnyemá. És a sok paraszt pedig megeszi. Kreativitás nincs, csak lopkodás, meg utánzás. Ezért ez a sok feldolgozás manapság. Ha meg lebuknak, hogy loptak, akkor fizetnek valami kis lóvét, oszt kísz. Hát ugye ezek a legnagyobbak, hát ezek oszt csak nem csinálnak szart !
Nem a faszt...
Ezért nincsenek már hosszú évek óta olyan jellegű slágerek, mint régen, amikor a zenebizniszben még benne volt az első 3 szempontban a zene. Ma már összesen nincs is 3 szempont a zeneiparban, csak egy.
Ez szomorú.

Tavalyi, de talán még nem volt:
www.youtube.com/watch?v=OvjUUgJgxJ4

Ez már egyenesen a naguáltól :) : "– A halál nem játék, hanem valóság. Nélküle semmi erő nem lenne a varázslók cselekedeteiben. A halál személyesen érint bennünket, akár akarjuk, akár nem. Ha annyira cinikus vagy, hogy elveted a tanításaim összes többi elemét, a halálodból akkor sem űzhetsz tréfát, mert nem áll a hatalmadban dönteni felőle. A halál kérlelhetetlen. A végzet vonata válogatás nélkül elvisz mindannyiunkat. Azonban kétfajta utas van: a harcos, aki önmaga teljességével távozik, mert finomra hangolta életének minden részletét, és az átlagember a maga kreativitás nélküli unalmas létével, kinek egyetlen menedéke, hogy sztereotípiákat ismételget egészen a végig. Az átlagember esetében nincs különbség aközött, hogy ma vagy harminc év múlva éri-e utol a halál. Mindannyian az örökkévalóság fennsíkján várakozunk, anélkül, hogy tudnánk róla. A halál tudomása igazi művészet. – Egyszer csak a harcos felhagy régi szokásaival, és nem érdekli már, hogy van-e társasága vagy sem. Hallani kezdi a szellem csendes suttogását, s elmondhatja, hogy igazából halott. Ettől kezdve még a leghétköznapibb dolgok is kivételesnek tűnnek számára. Éppen ezért a varázslók újra tanulnak élni; úgy ízlelnek meg minden pillanatot, mintha az az utolsó lenne. Nem vesztegetik idejüket arra, hogy csalódottak legyenek, vagy elszórják az energiáikat. Miért hagynák öregkorukra, hogy a világ misztériumán merengjenek? Előre néznek, kutatnak, tudnak és csodálkoznak. Ha helyet akarsz csinálni az ismeretlen számára, akkor légy tudatában a saját halálodnak. Fogadd el sorsodat megfellebbezhetetlen tényként, mivelhogy valójában az is. Tisztítsd meg az érzéseidet. Vállalj felelősséget azért a hihetetlen ajándékért, hogy élsz. Ne kezdj könyörögni a halálnak; nem kíméli azokat, akik feladják. Szólítsd meg, tudva, hogy azért jöttél ebbe a világba, mert meg akartad ismerni. Hívd ki, még ha tudod, hogy bármit teszel is, a legkisebb esélyed sincs, hogy legyőzd. A halál gyengéd a harcosokkal, de könyörtelen a hétköznapi emberekkel.

Hát ezt a cikket félig bírtam elolvasni, mert akkora maszlag és parasztvakítás, hogy csak na.

Szerintem, illetve nálam:
- szeretem a meglepetést, mert az izgalmas, még ha nem is annyira tuti az ajándék
- ha a karácsonyban az ajándékozás a lényeg, akkor jó ajándék, amit úgy veszünk, hogy a szülinapja óta figyeljük a kiszemelt személyt, figyelünk rá, és így tudjuk mit szeretne. Megkérdezni ilyen esetben nem kell
- ha ismerjük a kiszemelt személyt, akkor tudunk neki olyat adni, ami az érdeklődési körébe tartozik, még ha nem is vágyott rá, de megkap valami számára érdekes dolgot, és azt mondja, jééé nem is tudtam, hogy van ilyen, de jó
- a több ajándék közül én mindig a legjobbra emlékszem, és eddig én se jártam úgy, hogy a rosszat emelte volna ki a célszemély
- még a szar ajándéknak is örülök, ha tudom, hogy azt szeretettel, utánajárással adták. Mert, hogy nem az ajándék a lényeg

Persze, ha a kötelező családtag-rokon ajándékozást nézzük, akkor igen, meg lehet kérdezni, lehet venni turmixot vagy táblagépet, de az meg nem igazi karácsonyozás.

Kicsit olyan fílingem volt, mint amikor cosmopolitant olvasok, ahelyett, hogy nevelnék az embereket, még jobban hülyítik bele a személytelen hülye modern világba. Adjunk pénzt, kérdezzük meg mit kérsz, írjunk karácsonyi listát. Bazz

Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy a sportolókat mennyire le szokták köpni, ha doppinggal élnek a jobb teljesítményért. Mert hát az ugye mennyire csalás már...
Ezeket a csajokat meg széjjelsminkelik, befodrászolják, megfogászolják, becsecsezik, zsírleszívják. Elmondja a hülye kis betanult tolárensz and vörldpísz maszlagját, és a végén úgy várja az eredményhirdetést, mintha bármi is függne az előbb leírtakon. Mintha a saját teljesítménye miatt kerülne dobogóra. Bármelyiket is választják első helyezettnek, egyik sem nyújtott többet, mint a másik. Az egyszerűen nem mérhető, hogy ki a szebb, vagy akár, hogy ki a jobb ember.
Tehát mindenféle ilyen jellegű versengés komolytalan. Szerintem.

Nem is tudom miért nem raktam fel még hétvégén... :)