Izé

az eleje kissé vontatott mandjem elaludtam rajta aztán később sem porogtek fel az események.. az indítékot sem tudtuk meg.. biztos folytatásosra csinálják már alíg várom a röntgenfim 2-őt avagy az emberpók a sarokban.

Angelina Jolie margójára

Szendi Gábor:
Nem kéne mellrákban meghalni senkinek

A BRCA1 és 2 rákkeltő mutációk mindig is velünk voltak, s azért nem szelektálódtak ki, mert nem okoztak rákot. A mutáció már a majmoknál és más emlős állatoknál is jelen van, mégsem ismerünk mellrákos majmokat. Mellrákos kutyát viszont inge, mert ő azt eszi, amit a gazdái. A természeti emberek ugyanúgy hordozói e mutációknak, rák mégsem alakul ki bennük. A mellrák gyakorisága a 20. század során folyamatosan nőtt. Egy amerikai vizsgálatban az 1930 előtt és után született BRCA1 hordozókat hasonlítottak össze, és kiderült, hogy a '30 előtt születetteknek 20% -a, az '30 után születettek 65%-a volt mellrákos 50 éves korára. Mi a különbség a két csoport között? Legfőképp a táplálkozás.

http://www.tenyek-tevhitek.hu/nem-kene-mellrakban-meghalnia-senkinek.htm

Plakáton láttam:
"Az Oreo megérkezett Magyarországra.
És elvette a Pilóta keksz munkáját."

szép jószág lett egyébként
http://www.youtube.com/watch?v=qBb3PvArMnY

Két bruttó 800 ezres fizu kell, nem három gyerek!

Én sem kinyomom a gép szemét, hanem 110-140nel, ritkábban 160-180al megyek.

Azért nagy hülyeséget írtál, minden szuperkocsi más és más. Nem lehet azt mondani, hogy midegyiket ugyanúgy lehet vezetni. Pl.: a régebbi nagy lambók életveszélyesen tudnak viselkedni, egy régi porsche 911-nek a motor helye teszi a vezetési élményt kaotikussá. Míg a ferrari f12-ben annyi erő van, hogy még a legtapasztaltabbak is megréműlnek, mikor tapossák a pedált, és a kormány se piskóta. De vannak egyszerű kocsik is, audi r8, ferrari f458, f40.
Azért ha egy 18 éves tapasztalatlan valaki ült volna a merciben egy fán végezte volna. Közúton teljesen más gyorsan menni, mint zárt pályán. Az a megterhelő, hogy mindenre figyelni kell, előttem lévő autó, szembe jövő valami, az út minősége stb... És ezt időben feldolgozni és reagálni. Ehhez hozzá kell szokni. Egy versenypáláyn vagy autópályán már sokkal kevesebb ilyen zavaró tényezőre kell figyelni. És ez már 5 perc után is fárasztó tud lenni.

Bárki vezethez f1-es autót ha van rá elég pénze. Bárki vehet f1-es autót ha van rá pénze. Az más kérdés, hogy 10 perc után megfájdul a nyaka. Erre edzeni kell. Amiről te beszélsz az a vadészgéppel való repülés, ott már sokmindennek kell eleget tenni.

Ott f*stam volna be:D

Nem érthetőbb mivel nincs minimálbér és pláne nem 3000 euró. Lehet, hogy a 100-130 euró több mint amit itthon rá tudsz fordítani, de odakint valamivel azért az árak is magasabbak. 2000 Euró felett egyáltalán nem lehetetlen keresni. Mérnökként a 3500-4000 eurós fizetés nem elérhetetlen. És protekció sem kell hozzá, csak ügyesnek kell lenni.

Ha itthon nincs munkád, akkor a 800 euró pont 800 euróval több mint amit itthon kereshetsz. De sajnos ha egyedül vagy és nem tudsz összebandázni másokkal szállás + kaja + utazás stb ügyében, akkor sajnos nagyjából az éhenhalásra elég :(

Amiket írtam nem kifogások, csak gondoltam szólok, hogy sokminden másképp van mint, ahogy te tudod.

Az utolsó résszel egyetértek. Savanyú a szőlő. Én is éveket éltem különböző országokban.

Igen, tudja, hogy világjegy! :D

Lehet, hogy ez brutálisan hangzik, de úgy kell gondolnia az illetőre mintha meghalt volna. Szabályosan meg kell gyászolnia az elvesztését, le kell zárnia véglegesen a vele töltött időt. Tudatosítania kell magában, hogy ezen már nem lehet változtatni, de az élet megy tovább, ettől még nincs vége. Mindenképpen meg kell próbálni kívülállóként szemlélni a dolgot. Segíthet, ha a lehetőségekhez mérten megpróbálja minél objektívebben végiggondolni, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz vele, mit lehet köszönni az együtt eltöltött időnek, mit lehet tanulni a kapcsolatból. Tudatosítsa magában, hogy ha most vége is van, így is sokat nyert a kapcsolattal (ha mást nem, hát tapasztalatot), megérte belevágni, nem volt "elvesztegetett" idő, de most ideje tovább lépni. Ha elkezdi ezt tudatosan elemezni magában, akkor egyrészt a "haszonra" fog koncentrálni, amit a kapcsolattól kapott, nem pedig a veszteségre, másrészt egy idő után képes lesz analitikus, kívülálló szemmel viszonyulni a dologhoz, nem pedig a boncasztalon fekvő érintettként...

Amit a többiek írtak, az is nagyon igaz, hogy pl. nem szabad a dühöt, sértődöttséget, bosszút táplálni, mert az amellett, hogy stresszt okoz, csak azt eredményezi, hogy még tovább fogja foglalkoztatni a dolog. Nem szabad mazochista módjára sem mindig a közös emlékeken merengeni, a kezdeti időszakban egyszerűen kerülni kell minden olyan helyet, tárgyat, élményt, ami az elvesztett személyre emlékezteti. Ezért is jó, ha teljesen új dologba kezd (hobbi, munka), talál magának valami komolyabb célt, aminek az elérése leköti, és új perspektívát kínál neki, esetleg elköltözik a közös lakásból, stb. Az új kapcsolatot szerintem addig nem szabad erőltetni, amíg a régit nem zárta le, mert abból csak az lesz, hogy az új partnerben is a régit fogja keresi, és így nem fog tudni elszakadni a "szellemétől".