Ian és Larissa története
A történet ott kezdődik, hogy Ian és Larissa Murphy 2005-ben találkoztak az egyetemen, szerelem szövődött közöttük, és olyan hamar komolyra fordult a dolog, hogy már azt tervezgették, ha elvégzik az egyetemet, összeházasodnak. Tíz hónapja jártak, amikor Larissa kapott egy telefonhívást, hogy Ian autóbalesetet szenvedett. Bekövetkezett az, ami legtöbbünk legrosszabb rémálma és legnagyobb félelme: a fiatalember ugyan nem halt meg, de súlyos agykárosodást szenvedett, kerekes székbe kényszerült, csöveken keresztül táplálták és kommunikációs képességét is elvesztette, azóta állandó ápolásra szorul. Larissa ekkor úgy döntött, hogy nem kezd új életet mással, hanem folytatja a régit, és odaköltözik barátja szüleihez, kiveszi a részét Ian ápolásából. Az önfeláldozó szeretetnek lassan meglett az eredménye: Ian már tud enni, sőt, kommunikálni is, igaz, az artikuláció roppant nehezen megy neki, ami mutatja, milyen súlyosan sérült a balesetben a beszédközpontja is.
Őszintén, ti mit választottatok volna a lány helyében?
Pont tegnapi riport: ez a magyar lány nem volt túl szerencsés, az ő barátja, barátai egy hasonló eset után leléptek...Ravennë | 2013.10.31. 23:14:21Nem kell... de ő így látta jónak/szépnek/helyesnek. :P
Pedig nem is parkoló... ;)
jackherer77 | 2013.11.02. 23:21:24Én nap mint nap látok szőke nőket (kollegáimat) bazi nagy teherautókat vezetni. Csak szólok, hogy nem lehetetlen, mielőtt nagyot fogadnál. :P
Visszautasították a videóból gyűjtött 2080$ adományt
A mellrák elleni alapítvány, akiknek az összeget gyűjtötték, visszautasította a pénzt, mert sértőnek találták a videót, melyet azóta levetettek, illetve a logó használat is megtiltották.Tooni | 2014.03.06. 23:52:11Angelina Jolie margójára
Szendi Gábor:
Nem kéne mellrákban meghalni senkinek
A BRCA1 és 2 rákkeltő mutációk mindig is velünk voltak, s azért nem szelektálódtak ki, mert nem okoztak rákot. A mutáció már a majmoknál és más emlős állatoknál is jelen van, mégsem ismerünk mellrákos majmokat. Mellrákos kutyát viszont inge, mert ő azt eszi, amit a gazdái. A természeti emberek ugyanúgy hordozói e mutációknak, rák mégsem alakul ki bennük. A mellrák gyakorisága a 20. század során folyamatosan nőtt. Egy amerikai vizsgálatban az 1930 előtt és után született BRCA1 hordozókat hasonlítottak össze, és kiderült, hogy a '30 előtt születetteknek 20% -a, az '30 után születettek 65%-a volt mellrákos 50 éves korára. Mi a különbség a két csoport között? Legfőképp a táplálkozás.
http://www.tenyek-tevhitek.hu/nem-kene-mellrakban-meghalnia-senkinek.htm
Ötletek Halloween-re ;)
cila | 2013.10.15. 16:23:07Helló vének! reszkethettek. Jönnek!
Ez a nagyfiú nem hasonlít apura, biztosan a postástól van...
Szancso | 2013.10.10. 17:47:24Bezzeg régen a tyúkokkal keltek, meg feküdtek.
Azért méregeti kijön-e belőle egy mellénynek való, meg egy pár kesztyű. ;)
A kutya is ember
Egy kísérletben Gregory Berns és társai azt próbálták kideríteni, mennyire hasonlít a kutyák gondolkodása az emberéhez. Egészen meglepő az eredmény.
Költs el 1 millió forintot!
Írj értelmes ötleteket, hogy mire költenél el 1 millió forintot. Indokold meg, hogy miért arra költenéd, és ha olyan, akkor a megvalósítás részleteit is írd le, ne csak általános megoldást. Értelemszerűen ne magadra költsd, és ne is baromságokkal gyere; értelmes, megvalósítható, használható ötleteket kérek. Magyarán: győzz meg, hogy miért hasznos az, amire költenéd, és miért hasznosabb, mint más ötletek!
(Az első idióta hozzászólásnál a lehetőség elúszik.)
(mivel imki linket nem írt, egy általam választott képre mutat a link, de nem az a lényeg... ;) b.)cila | 2013.10.14. 22:43:57Amit szeretnék, ahoz 1 mil. HUF nem sok, de kezdetnek talán elég lenne.
Álmaimban egy sakk-klubot látok. Épület, asztalok, székek, sakk-készlet, villany, fűtés, rezsi, stb. költségek.
Cégér: "Fehér bástya", v. ilyesmi. Jönnek a gyerekek, játszani... De szép lenne...
„Megszülte” ikertestvérét a kétéves fiú.
A kínai kisfiú gyomrában élt tovább parazita ikertestvére, aki akkorára nőtt, hogy a gyereknek már légzési nehézségei is voltak. A műtéti úton eltávolított magzat már 20 centi széles volt, gerince és végtagjai teljesen kifejlődtek.KeleMan | 2013.10.04. 11:23:38Ugye a műtétet a másik gyerek is túlélte? Mert kinek van joga eldönteni, hogy melyik gyerek éljen tovább!? ;)
Az oroszok elsősorban a mindenütt elterjedt korrupció és a kamikaze-gyalogosok miatt szerelnek kamerát autójukba, hogy baleset esetén a képanyagot bizonyítékként használhassák fel.
Az alábbi válogatásban olyan álbaleseteket láthatunk, amelyeket kamikaze-gyalogozok idéznek elő, hogy a „vétkes” sofőröktől pénzt zsebeljenek be. Személyes véleményem: gyönyörű b+!
Hasonló válogatás tavalyról
Hogyan engedjük el életünk nagy szerelmét?
Mit tanácsolnátok valakinek, aki már beletörődött, hogy a szerelme nem tudja és soha nem is fogja szeretni, napról napra zombiként tengődik, napi 3-4 órát alszik, 1 hét alatt fogyott 4 kilót, a gyomra kikészült, se étvágya, se kedve semmihez és az idegösszeomlás szélén áll? Ha van ilyennel kapcsolatos tapasztalatok, meg egy kis empátia bennetek, legyetek olyan kedvesek és írjatok valami hasznosat, mert egy jó barátomról van szó (nem a post linkben lévő írás) és a cinikus, kioktató kommenteknek, a földön fekvő rugdosásának nem sok értelme lenne. Köszi előre is.Nas | 2013.09.30. 14:59:20Lehet, hogy ez brutálisan hangzik, de úgy kell gondolnia az illetőre mintha meghalt volna. Szabályosan meg kell gyászolnia az elvesztését, le kell zárnia véglegesen a vele töltött időt. Tudatosítania kell magában, hogy ezen már nem lehet változtatni, de az élet megy tovább, ettől még nincs vége. Mindenképpen meg kell próbálni kívülállóként szemlélni a dolgot. Segíthet, ha a lehetőségekhez mérten megpróbálja minél objektívebben végiggondolni, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz vele, mit lehet köszönni az együtt eltöltött időnek, mit lehet tanulni a kapcsolatból. Tudatosítsa magában, hogy ha most vége is van, így is sokat nyert a kapcsolattal (ha mást nem, hát tapasztalatot), megérte belevágni, nem volt "elvesztegetett" idő, de most ideje tovább lépni. Ha elkezdi ezt tudatosan elemezni magában, akkor egyrészt a "haszonra" fog koncentrálni, amit a kapcsolattól kapott, nem pedig a veszteségre, másrészt egy idő után képes lesz analitikus, kívülálló szemmel viszonyulni a dologhoz, nem pedig a boncasztalon fekvő érintettként...
Amit a többiek írtak, az is nagyon igaz, hogy pl. nem szabad a dühöt, sértődöttséget, bosszút táplálni, mert az amellett, hogy stresszt okoz, csak azt eredményezi, hogy még tovább fogja foglalkoztatni a dolog. Nem szabad mazochista módjára sem mindig a közös emlékeken merengeni, a kezdeti időszakban egyszerűen kerülni kell minden olyan helyet, tárgyat, élményt, ami az elvesztett személyre emlékezteti. Ezért is jó, ha teljesen új dologba kezd (hobbi, munka), talál magának valami komolyabb célt, aminek az elérése leköti, és új perspektívát kínál neki, esetleg elköltözik a közös lakásból, stb. Az új kapcsolatot szerintem addig nem szabad erőltetni, amíg a régit nem zárta le, mert abból csak az lesz, hogy az új partnerben is a régit fogja keresi, és így nem fog tudni elszakadni a "szellemétől".