Izé

Ez nem csak manapság megy így. Ez az (inkább tudat alatti) ösztön ami miatt falvak, városok alakultak ki, ami gyakorlatilag hajtotta előre az emberiséget a fejlődésben és bizony káros hatásai is vannak bőven.
Az "átlag magyar" azért jobb életkörülmények között él, mint pl.: egy "átlag albán", "átlag üzbég". De itt arra érdemes gondolni, hogy az "átlag magyar" is pl.: szeretne egy autót... és ha csak egy kevésbé jóra telik neki, akkor szeretne később egy jobb autót... és így tovább. Jobb lakás, kényelmesebb ház, a tehetősebbeknek kerti medence, pezsgőfürdő...stb, nyaralások, wellness. (De ezek alatt egy széles skálát kell érteni.)
Mind mind olyan dolgok, amik az amúgy stresszes életen enyhíteni igyekeznek. Mivel a kevesebb stressz, jobb életminőséget feltételez.

- a sör nem ital
- a nő nem ember
- a medve nem játék :P :D

modellkedik ő most is, anorexiaellenes hirdetések, műsorok, fellépések.
kell az elrettentő példa is...

Hát, igen. Könnyű a fotelből osztani az észt egy olyan embernek, akinek volt normális gyerekkora, taníttatták, foglalkoztak vele, felkészítették az életben való boldogulásra, egyáltalán láthatta a szülei bármilyen példáját, hogy ők hogyan boldogulnak, tehát vannak kilátásai, lehetőségei, amikkel aztán rajta múlik, hogy tud -e élni. De (román) állami gondozottként eléggé kétlem, hogy mindazt a törődést, tanítást, foglalkozást megkapták, ami ahhoz kéne, hogy kipottyanva az állami rendszer "szerető" karjaiból teljes életet tudjanak élni. Azokról a gyerekekről már nem is beszélve, akik esetleg közvetlenül ebbe a környezetbe születnek. Az addikcióitól még egy "normális" ember is marha nehezen tud megszabadulni. Nekik ráadásul azzal a tudattal kéne mindennel megbirkózniuk, hogy nem kellettek senkinek már születésüktől fogva... Szemét dolgok ezek. Adott egy elb*szott rendszer, egy valójában egyáltalán nem emberközpontúan működő, mindenkit így vagy úgy bedaráló társadalom, és az, hogy hova születik valaki, megváltozhatatlanul kihatással van az életére. :(

És a legjobb, amikor a baromi nagy használtruha bolt előtt ülnek a férfiak, és mindegyik nyomogatja a telefonját, és olyan zavartak, hogy mennének már, de hát az asszony még nézelődik. Komolyan mint valami szomorú ázott verébcsapat a dróton.

Meg a "persze a rohadt főnök meg hülyére keresi magát rajtam"

Még nem olvastam el a cikket, szóval nem tudom, hogy milyen kajákról van szó, de nagyjából minden kajában vannak ízfokozók, ha nincsenek, akkor is vannak (só, cukor dögivel), úgyhogy ez a hátrányos és közmunkás gyerekeket is érinti.

Viszont miért újdonság ez? A chips-csoki-ropi féle kaják mindig is ilyenek voltak. Ha az ember elkezdi enni a csipszet, nem tudja abbahagyni, aztán csokit kell rá ennie, aztán arra meg csipszet. De anyu is ezt csinálja otthon, amikor valami sütit csinál, tesz bele sót, cukrot, meg ami kell, ahhoz, hogy finom legyen. Mert az a lényeg, hogy finom legyen, és együnk még. Kicsiben is, ipari méretben is.

Az holt egyértelmű, hogy nagyon sok ember nem azért eszik, mert éhes, hanem mert a felturbózott ízekkel akarja kényeztetni magát, tényleg mint ha csak drogos lenne (chips zabálás továbbra is). Unatkozik, boldogtalan, kell egy kis öröm, és a mesterséges ízek, vagy a természetesek is akár, örömforrásként jelentkeznek. Viszont már 2000 éve is használtak ilyeneket a rómaiak, csak ők valami fonnyasztott erjesztett rohasztott hal levét használták, amitől állítólag mindennek fenséges íze volt, és jó drágán is adták. Szóval nem újdonság ez szerintem.

Amúgy meg nem az élelmiszeripar csinál ezzel belőlünk drogost, hanem mi magunk nem tudjuk visszafogni magunkat. Jó dolog ráfogni másra, hogy bakker hát csak azért zabálok, mert ízfokozók vannak a kajában. Ja mert amúgy nem zabálnék mi? (oké mondjuk répát tényleg ritkán zabál az ember marokszámra)

nem az élet körforgásába nyúlnak bele, és visszaélni sem lehet nagyon ezzel az ötlettel.

Take your work to child day Kínában :D

Múlt héten itt túrázgattam,nem nagy szám, csúszkáltam kettőt aztán hazamentem.Jobban szeretek a kolumbiai dzsungelben szám háborúzni.