Ismerkedjetek meg Dr. Máté Gáborral, aki pár egyszerű gondolatban osztja meg tapasztalatait a figyelemhiány zavaráról, illetve a szellemi és testi egészség kapcsolatáról.
Témához kapcsolható korábbi postbungle | 2014.10.20. 20:15:17Nov. 6.-án megyek.
Újabb cirmos a családban. :)
7sleeper | 2013.10.02. 21:59:35"tigris, tigris jajj de szép, fogd meg szépen bal fülét - csak vigyázz ne tépjen szét"
Az oroszok elsősorban a mindenütt elterjedt korrupció és a kamikaze-gyalogosok miatt szerelnek kamerát autójukba, hogy baleset esetén a képanyagot bizonyítékként használhassák fel.
Az alábbi válogatásban olyan álbaleseteket láthatunk, amelyeket kamikaze-gyalogozok idéznek elő, hogy a „vétkes” sofőröktől pénzt zsebeljenek be. Személyes véleményem: gyönyörű b+!
Hasonló válogatás tavalyról
Mormon nevelési elvek - Be vagy rúgva? Ki vagy rúgva! ;)
Nusihusi | 2013.10.02. 00:53:16Ez is pályázhatna az év apukája díjra:)
Hogyan engedjük el életünk nagy szerelmét?
Mit tanácsolnátok valakinek, aki már beletörődött, hogy a szerelme nem tudja és soha nem is fogja szeretni, napról napra zombiként tengődik, napi 3-4 órát alszik, 1 hét alatt fogyott 4 kilót, a gyomra kikészült, se étvágya, se kedve semmihez és az idegösszeomlás szélén áll? Ha van ilyennel kapcsolatos tapasztalatok, meg egy kis empátia bennetek, legyetek olyan kedvesek és írjatok valami hasznosat, mert egy jó barátomról van szó (nem a post linkben lévő írás) és a cinikus, kioktató kommenteknek, a földön fekvő rugdosásának nem sok értelme lenne. Köszi előre is.Nas | 2013.09.30. 14:59:20Lehet, hogy ez brutálisan hangzik, de úgy kell gondolnia az illetőre mintha meghalt volna. Szabályosan meg kell gyászolnia az elvesztését, le kell zárnia véglegesen a vele töltött időt. Tudatosítania kell magában, hogy ezen már nem lehet változtatni, de az élet megy tovább, ettől még nincs vége. Mindenképpen meg kell próbálni kívülállóként szemlélni a dolgot. Segíthet, ha a lehetőségekhez mérten megpróbálja minél objektívebben végiggondolni, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz vele, mit lehet köszönni az együtt eltöltött időnek, mit lehet tanulni a kapcsolatból. Tudatosítsa magában, hogy ha most vége is van, így is sokat nyert a kapcsolattal (ha mást nem, hát tapasztalatot), megérte belevágni, nem volt "elvesztegetett" idő, de most ideje tovább lépni. Ha elkezdi ezt tudatosan elemezni magában, akkor egyrészt a "haszonra" fog koncentrálni, amit a kapcsolattól kapott, nem pedig a veszteségre, másrészt egy idő után képes lesz analitikus, kívülálló szemmel viszonyulni a dologhoz, nem pedig a boncasztalon fekvő érintettként...
Amit a többiek írtak, az is nagyon igaz, hogy pl. nem szabad a dühöt, sértődöttséget, bosszút táplálni, mert az amellett, hogy stresszt okoz, csak azt eredményezi, hogy még tovább fogja foglalkoztatni a dolog. Nem szabad mazochista módjára sem mindig a közös emlékeken merengeni, a kezdeti időszakban egyszerűen kerülni kell minden olyan helyet, tárgyat, élményt, ami az elvesztett személyre emlékezteti. Ezért is jó, ha teljesen új dologba kezd (hobbi, munka), talál magának valami komolyabb célt, aminek az elérése leköti, és új perspektívát kínál neki, esetleg elköltözik a közös lakásból, stb. Az új kapcsolatot szerintem addig nem szabad erőltetni, amíg a régit nem zárta le, mert abból csak az lesz, hogy az új partnerben is a régit fogja keresi, és így nem fog tudni elszakadni a "szellemétől".
Végre megtudtuk, hogy mit mond a róka: „Hé te, gyere mán jáccani!” :D
Szancso | 2013.09.26. 19:05:10"ők"
Ismerjétek meg a Jakabszálláson található Magyarkertet.
(Talán még emlékeztek, itt épült az Alföld látványosssága, a 8 méter magas szánkódomb.)norbertvincze | 2013.09.24. 20:19:39:D
Kasztráció utáni szerelmi bánat ;)
„A levelek megvannak, na de hová tűnt a postás?”
Szemlélődés sashátról :)