Izé

Mai feladvány: Keresd meg, hogy hol rejtőzik Pascal a felső képen! :)

Ja, hogy hölgy az illető...namind1 :)

Nem biztos, hogy ilyen kozel hajolnek szajlebegtetes kozben egy masik manushoz. Milyen nyalcsere van mar ott. Amugy vidi jo.

dollárokat tojó tyúk

jajj, Palibával már nem lehet fogadni, pedig úúúúgy akartam :D

Mindjárt elhagyja a nadrágját:D

Hidd el, kipróbáltam sokat, még a WT-t is, bár azt csak rövid ideig (már írtam, miért).
Összesen 21, lassan 22 éve űzök harcművészeteket (komolyabban, bár gyerekként is csináltam itt-ott), ebből kb. 15 év kick-box volt. De volt több év kyo karate (sok ideig a kick-box mellett párhuzamosan), ju-jitsu, egy kis krav maga, csipetnyi defendo, egy kis wing tsun, csöppnyi jeet kune do, meg ami útba esett. Régebben versenyeztem is, low kick szabályok szerint volt egy országos 3. helyem kick boxban, bár az már régen volt, majdnem kölyökként. (Manapság már igen régóta sem a verseny, sem a különféle övfokozatok nem érdekelnek.) Egykori szakmámból kifolyólag meg a "minden egyben ami hatékony" jellegű közelharcot tanultam évekig; ebben tényleg minden volt, ami a különleges rendőri-katonai közelharckiképzés részét jelenthette (nem csak magyar, hanem külföldi kiképzőkkel is). Pusztakezes közelharc, fegyveres közelharc késsel, bottal, kötéllel, ronggyal, pisztoly ellen vagy azzal, szükségeszközökkel, libatollal, kacsatollal, mindennel. Egy-egy ellen, kettő-kettő ellen, egy-kettő ellen, egy-három ellen, személyvédelem és VIP kísérés (testőri feladatok fegyverrel és fegyver nélkül), stb. stb. Hogy ezeket hol alkalmaztam élesben, azt inkább nem írnám le, legyen elég annyi, hogy nem idehaza.
Szóval valami rálátásom azért van a témára, még ha nem is vagyok már olyan "übermensch", mint régen. :)

Az aikido-ra azért mondom, hogy nőknek jó, mert nőket nem úgy támadnak meg az utcán, mint a férfiakat. Egy nőt az utcán a legritkább esetben ütnek meg ököllel - először le akarják fogni, megmarkolják, stb. A legelvetemültebb ember sem azzal kezdi egy nővel szemben, hogy kiüti, hanem lefogni próbálja. Itt pedig az aikido jól jöhet, ha _jól alkalmazzák_, mivel meglepi a támadót. Erre értettem, hogy nőnek jó lehet. Egy férfi esetében más a helyzet. Az aikido hatástalan az ütő-rúgó sportokkal szemen, és mivel a férfi esetében mondjuk egy jobbegyenessel kezdik a dolgot, így be is fejeződik számára a küzdelem. Így értettem, amit írtam.

A WT filozófiájába nem mélyedtem bele, de amit tudok róla, az a ju-jitsu filozófiájával nagyon is rokon. Itt nagyon jól megfogalmazzák a lényegét, a vége a legjobb:
http://www.ju-jitsu.hu/miajujitsu.html
Ha jól vettem ki (bár mondom, a WT-t csak szimatolgattam) ez a kettő igen közel áll egymáshoz. Mint ahogy a jeet kune do-hoz is.

Szerintem még mindig jobb egy áriát előadni a tárgyaláson, még ha hülyén is néznek rád, mintha mondjuk sorozatos orgazmusaid lennének a tárgyalóasztalnál. Nem? :))

Egyébként egy gyereknek szinte mindent meg lehet jól tanítani. Még az is érdekelni fogja, ami egyébként nem feltétlen érdekelné. Ez 50%-ban az oktatón múlik, és csak a másik fele az adottságból eredő érdeklődés. Én pl. az egyik tantárgyból elég sokáig csak a "futottak még" kategóriába tartoztam, ugyanúgy értelmetlennek tartottam, mint szinte mindenki más az orszályból. Utána kaptunk egy új tanárt, aki valami félelmetesen jó stílusban adta elő a tantárgyat. És rájöttem, hogy tetszik nekem ez a tárgy, és onnantól rövidesen osztályelső lettem belőle. De a többiek nagy részét is magával ragadta az órán, imádtuk azt a tantárgyat, amit azelőtt utáltunk.
Szóval sok múlik azon is, hogy hogyan adják elő, meg hogy mennyire van motiválva az ember. Ez pedig felerészt a tanártól/oktatótól függ.

Persze mindettől függetlenül hasznos, ha a gyerek valóban azzal foglalkozik, ami érdekli. Az általános műveltség lényege nem csak az, hogy rálásson az ember a világra. Hanem az is, hogy felkeltse az érdeklődését az iránt, ami valóban tetszik neki (amit addig esélyes, hogy nem is ismert). És az óvodai nevelők, általános iskolai tanárok felelőssége (na meg a szülőké) pont itt van. Ha a gyerek iskolában megutálja a tanulást és egy tantárgyat sem szeret, az megszünteti benne a motivációt. Márpedig hatékonyan tanulni csak úgy érdemes, ha van motiváció is. (És persze ez később, a középiskolában is fontos lesz.)
Amit úgy tanul az ember, hogy érdekli is (motivált), azt akár ötöd-tizedannyi idő alatt meg tudja tanulni, ráadásul akár egy egész életre megjegyzi; nem úgy, mint egy átlag humán érdekeltségű gyerek az átlag matektételt, amit érettségire bemagol, majd két héttel később már nem is tudja.
Ma amit a diákok megtanulnak középiskolában, annak 90%-át elfelejtik pár év alatt. Ennek így tényleg semmi értelme.

Ahogy én csinálnám, az annyi lenne, hogy általános iskolában valóban általános dolgokat tanulnának; alapműveltséget szednének magukra (és itt kialakulna bennük, hogy mi érdekli őket). Itt nagy hangsúly van azon, hogy az általános iskolai tanárok a saját tantárgyukat úgy adják elő, hogy a gyerekeket valóban érdekelje is az adott tananyag. Ez nem könnyű, ehhez valóban jó tanárok kellenek.
Utána középiskolában már ezt az általános műveltséget egyáltalán nem erőltetném. Kár ezt nyomni, amit megtanítanak ott neki, annak 90%-a úgyis pár év alatt elvész - ergo elpazarolt idő.
Helyette lenne mondjuk 30 órájuk egy héten - annyi bőven elég (max. délután szakkörözhet, sportolhat, amit akar, de nem kötelező jelleggel). Ebből a 30-ból:
- 5 "tesi" (nem a hagyományos, inkább ebéd előtti kis aerobik-taichi-jóga-akármi jellegű "átmozgatás", lényege az egészség fenntartása - ha sportolni akar, azt inkább délután tegye, vacsora előtt egyébként is egészségesebb)
- 1 osztályfőnöki
- 4 olyan tantárgy, ami a köznapi dolgokra készíti fel (jogi ismeretek, pénzügyi ismeretek, stb.)
- 20 meg szabadon választható, jóformán bármi. Persze választani kell, de ő dönti el, hogy mit. (Itt mondjuk gimnáziumra gondolok - szakiskolákban ott értelemszerűen eleve meglenne, hogy mit választhat, mert az nem általános középiskola, nem a felsőfokú végzettségre készít fel). Ebből mondjuk 4 órát kötelezően valamilyen idegen nyelv kell, hogy legyen. A többit a gyerek dönti el, és év végén mindig változtathat, ha esetleg mégis más érdekli.
Teszem azt egy orvosi egyetemre készülő gimnazista választ heti 6 óra biológiát, 2 kémiát, 2 fizikát, 2 matekot, 2 latint, 2 informatikát, meg 4 angolt. Persze egy 600 fős suliban nem lehet megoldani mindenki kénye-kedvét. De adott dolgokra "előkészítő" csoportokat lehet kialakítani javasolt órákkal. Lehetne orvosi csoport, közgázos, idegenforgalmis, jogászos, stb. És egy tantárgyból nem az számítana, hogy hányadik osztályba jár a gyerek, hanem az, hogy hány órát vett már - így az átjárhatóság is megoldható (ha éppen 2 év után meggondolja magát, hogy mégis más érdekelné). Az érettségi sem magyar-matek-töri-nyelv-választott tantárgyakból állna. Minek érettségizzen töriből, ha az mondjuk nem is érdekli? Helyette választ 3 tantárgyat, meg plusz valamilyen nyelvet - ő döntené el.

Na persze ehhez sok tanár kell, és szükséges, hogy azok jó képességű, elhivatott és a szakmájukban is kiváló tanárok legyenek. ... Magyarán megint csak álmodoztam, mert ilyen ebben az országban, ebben az évszázadban tutira nem lesz! :)

St. Mary's Catholic School? Tisztiítótűz.