Izé

A sárkány 7 fején egynek nem hiányzik a szeme. Az lehet a főnök. ;)

Kergemacskakór. ;)

A kipeckelt szájjal, és megkötözve, amúgy sem enne a főztödből. Ezért biztonságos! ;DD

Elszomorító videó. Vannak, akik lecsúsznak az életben, és szégyellve magukat nem túl becses dolgokhoz folyamodnak a megélhetésért, de az, hogy valaki büszkén, önkényesen, teljesen normálisnak éli meg ezt a viselkedést csupán, mert egy egoista pondró... hihetetlen számomra.

Jön a tudós gép, számol, kiböki az eredményt, aztán tessék:

https://vimeo.com/81341794

Ja, vicces, hogy az a darab beton hivatott tartani az ágyazó homokot, hogy ne folyjon be a lépcső alá az egész :D
Nem tartozik a tárgyhoz, de "imádom" azokat a felújításokat, ahol a régi burkolatot térkőre cserélik és nem elég, hogy trógerül van megcsinálva, de pl. azt az ótvaras lépcsőt egy az egyben úgy hagyják. Csodálatosan néz ki.

Mivel pecázni és focizni is utáltam (és utálok azóta is) ezért én bringáztam, meg becsengettünk házakba aztán elszaladtunk elbújni és néztük amikor mérgesen kijönnek, stb. :) Aztán amikor nagyobbacskák voltunk már valami megmozdult a gatyában a felsős csajokat elnézve a kis egyen kék feszes tornadresszben, akkor megváltoztak a dolgok és egészen más dolgok kezdtek érdekelni :) Amikor meg összefostam magam napköziben (utólag kiderült szalmonella miatt) persze mindenki kiszúrta már az olyan volt, hogy el tudtam volna kaparni magam a beton alá is, de aztán az a felsős csaj kísért haza az amúgy 10 perc járásnyira lévő házunkba akibe halálosan szerelmes voltam...na az volt csak a cinkes :) Persze a csaj közben kérdezte miért kell hazamennem, én próbáltam terelni, hogy otthon hagytam ezt azt, de a szartól tocsogó frissen átázott gatyám és a szagot nem lehetett leplezni :) Ráadásul aznap 2x is beszartam, és mindkétszer ő kísért haza :)
Szóval értek élmények anélkül is, hogy nagy halakat fogjak :) Azért visszagondolva még így is nagy buli volt :)
Felnőttként már más ez, pl. ha most összeszarom magam már nem kell hazakísérjen senki :D

1. Értem és megértem.

2. A halálunk roppant összetett téma. Ugye, az Idő Nagyúr (Isten leánykori neve) mindannyiunkat legyőz. Ezzel együtt magamnak nem hosszú életet szoktam kívánni, hanem könnyű, lehetőleg észrevétlen halált. Ne kelljen utolsó időmben - hónapok, hetek, napok? - megbánni még azt is, hogy egyáltalán a világra jöttem.

Az elengedés úgyszintén bonyolult. Egy közeli ismerősöm szakemberként foglalkozik e témával. De még így sem tudom, kinek rosszabb: aki elmegy, vagy annak, aki marad.

A hosszan tartó, kölcsönös szeretet pedig manapság, amikor az agresszív reakció mindennapos, nagyon megbecsülendő, és ahogy írtad, tiszteletre méltó dolog....

Mehetnek a bográcsba. Ha nem halászlé lesz, akkor libapörkölt... :)