Izé

(Ha meg véletlen túl sok eső esne, akkor meg gondolom gyorsan beadatnák velük a válópert. :D)

...legalábbis az állatvilágban, ahol nem ritka hogy az élősködők teljesen átveszik gazdájuk fölött az irányítást, a szó szoros értelmében élőhalottakká változtatva azokat. És hogy miért jó ez nekik? A parazita célja ezzel legtöbbször vagy az, hogy a kiszolgáltatott gazdát felhasználja utódai túlélésének maximalizálásában (pl. azok zombi-testőreként vagy dajkájaként), vagy hogy a gazda viselkedését olyan irányban befolyásolja, hogy azt könnyebben találhassa meg és fogyaszthassa el a soron következő, ún. végleges gazda, amiben aztán a parazita kifejlődhet és ivaréretté válhat. Az alábbiakban erről láthattok egy remek kis összeállítást (bungle ajánlásával ;) ), kezdve a hangya-agyevő púposlegyektől, a csótányok menekülési reflexét kikapcsoló Ampulex-darazsakon és a hím tarisznyarákokból „transzvesztitát” csináló kacslábú rákokon át a személyes kedvencemig, a Leucochloridium paradoxum nevű laposféregig, amelynek lárvái csigák tapogatójában telepszenek meg, és színes, húsos, pulzáló kis „szarvacskákká” változtatják azokat, így tévén kívánatossá a csigákat a madarak számára, amelyek beleiben aztán a lárvák felcseperedhetnek.

Egy magyar fórum a témában.

Itt éppen egy bohóchalat zsákmányol az egyikük:


Embernél a méreg látászavart, szédülést, hányást, paralízist, súlyosabb esetben pedig (főleg a nagyobb termetű fajok, pl. C. geographus veszélyesek ilyen szempontból) halált okozhat; eddig mintegy 25 halálos eset ismert. A méregből készült fájdalomcsillapító sokszorosan hatékonyabb az opioidoknál (pl. morfiumnál), ráadásul nem okoz függőséget sem.