Izé

Nekem sem tetszik ebben a formában, mert az igazság az, hogy például rám sem figyel senki. Meg rád/rátok sem. Miért? Kellene? Más formában : miért kellene? Én nem is igénylem. Rájuk viszont kell, és én azt látom, hogy általában az emberek együtt éreznek a fogyatékkal élőkkel, és segíteni szeretnének nekik ... ők (illetve egy kis százalékuk) viszont pont ettől (is) vannak felháborodva, hogy máshogyan kezelik őket, mert az már megkülönböztetés. Persze ha valaki meg leszarja és átgázol rajtuk, akkor" az a baj". Észrevették, hogy ezt jól meg lehet lovagolni, és ilyen módon a sértődés számukra mindig jogos. Persze ez így durva általánosítás, nem általában, csak pár emberre vonatkozik, de pont ők azok, akik mindenhol publikálnak. Két idézet illik ide:

"...a köznapi emberekre az jellemző, hogy osztozunk egy jelképes tőrön: öntükrözésünk gondjain.
Megsebezzük magunkat ezzel a tőrrel, és vérzünk; az öntükrözés láncainak pedig az a szerepe, hogy azt az érzést nyújtsák nekünk, hogy együtt vérzünk, hogy valami csodás dolgon, az emberi mivoltunkon osztozunk.
De ha alaposabban szemügyre vesszük a dolgot, felfedezzük, hogy egymagunkban vérzünk, hogy nem osztozunk semmin sem, hogy nem teszünk mást, csak kezelhető, valótlan, mesterséges tükörképünkkel játszadozunk."
(Carlos Castaneda)

És szintén tőle:

"Örökségünk nem más, mint egy karám, amelyet mi erőddé változtattunk, hogy védelmezzük az énünket – vagy még inkább börtönné, ahol energiáink kimerülnek az életen át tartó rabság következtében. Legjobb éveinket,érzéseink és erőnk legjavát pazaroljuk arra, hogy örökké javítgatjuk és foltozgatjuk ezt az építményt – az építményt, amivel saját magunkat azonosítjuk. – A felnövekvő gyermek, ahogy társadalmi lénnyé válik, saját fontosságának hamis bizonyítékait követeli. És ami kezdetben az önvédelem egészséges érzése volt, végül nem lesz más, mint önző, lármás követelődzés, hogy megszerezze mások figyelmét. Az összes ajándék közül, amit kaptunk, az önfontosság érzése a legvégzetesebb, mivel egy mágikus, élettel teli teremtményt arrogáns, nyomorult, báj nélküli szörnyeteggé változtat."

Bár több éves cikkek, azt hiszem nincs változás a témában:
http://hg.hu/cikkek/varos/7297-a-toronykerdes-budapesten
http://index.hu/belfold/budapest/magas136/

Hogy kell kiválasztani egy jéghegyet egy éves lakhatásra, hogy az később biztos ne sodródjon be az egyenlítőhöz? Miből fog élni? Földművelésből? A jéghegyek nem híresek a lankás, kellemes partszakaszaikról. Hogy fog halászni? Barlangot vés magának?

Csak ami hirtelen az eszembe jutott. ... Az előbbi három pont helyén elolvastam a cikket Belliniről, és megállapítottam (Rejtő Jenő mondatát kölcsönvéve): Nem lesz semmije, csak teljes felszerelése.

Visz magával vizet. Minek? A jéghegy jegénél tisztábbat nem szerezhet :-)

Meg az is jó, hogy így ráér. Itt-ott egy év, egy-két óceán... Alaszka úgy bejött neki, hogy nem volt elég egyszer.... Kihívás... Giniszrekord... Mire jó ez?

Régen történt, hogy egy amerkiai lány előkapta a táskájából a fiúja fényképét, és mintha rólam készült volna. Néztem, mint hal a szatyorban.

"Aki ezek után bekommenteli, hogy Budapest akkor sem a Balkán, azt kihívom egy kormány mögül szotyola-köpködő párbajra bármely fővárosi körúton."
:D

a posztkép egész batiszférás (v.ö.:Bioshock)

Én eleve nem nyalogatom le azt a buzi fém izét. De szerintem csak nálunk divat ez, még a hiányos időkből maradhatott, hogy megesszük azt is, mert ki van fizetve.

A natgeo újságban is volt szó erről, ott azt írták, hogy egy évben annyi joghurtot dobnak így ki a tetőhöz tapadva, amennyit az Usa (asszem) fogyaszt egy évben. És azért így elgondolkodtató, hogy rossz ötlet-e vagy sem.

Annyi húst, nem lehet csak úgy leszopogatni. Sokáig kellett előtte grillezni őket. :)

Ez nagyon undorítóXD

Őt kéne labdának használni