Izé

Höh? Miért is jó az ha együtt vagyok egy csomó másik emberrel akik szintén magányosak? Ki mondta ezt a baromságot, hogy a társas magány jobb? Egyébként Szancsó tapintott rá a lényegre. A legrosszabb ha van társad de magányos vagy mellette. Erre az esetre vannak a szeretők :)

Ömlengés.

nyilván az oxigénfelvétel is közrejátszik, de egyetlen tanulmányban sem vetik fel ezt a párhuzamot.

Hát ez nagyon ott van.

A rendőrség?

Most egy kicsit elnosztalgiáztam: https://www.youtube.com/watch?v=tAt9fFfNbr8

http://index.hu/gazdasag/2016/04/07/vasarnapi_boltzar_egy_eve_nepszavazas/

Ez már egyenesen a naguáltól :) : "– A halál nem játék, hanem valóság. Nélküle semmi erő nem lenne a varázslók cselekedeteiben. A halál személyesen érint bennünket, akár akarjuk, akár nem. Ha annyira cinikus vagy, hogy elveted a tanításaim összes többi elemét, a halálodból akkor sem űzhetsz tréfát, mert nem áll a hatalmadban dönteni felőle. A halál kérlelhetetlen. A végzet vonata válogatás nélkül elvisz mindannyiunkat. Azonban kétfajta utas van: a harcos, aki önmaga teljességével távozik, mert finomra hangolta életének minden részletét, és az átlagember a maga kreativitás nélküli unalmas létével, kinek egyetlen menedéke, hogy sztereotípiákat ismételget egészen a végig. Az átlagember esetében nincs különbség aközött, hogy ma vagy harminc év múlva éri-e utol a halál. Mindannyian az örökkévalóság fennsíkján várakozunk, anélkül, hogy tudnánk róla. A halál tudomása igazi művészet. – Egyszer csak a harcos felhagy régi szokásaival, és nem érdekli már, hogy van-e társasága vagy sem. Hallani kezdi a szellem csendes suttogását, s elmondhatja, hogy igazából halott. Ettől kezdve még a leghétköznapibb dolgok is kivételesnek tűnnek számára. Éppen ezért a varázslók újra tanulnak élni; úgy ízlelnek meg minden pillanatot, mintha az az utolsó lenne. Nem vesztegetik idejüket arra, hogy csalódottak legyenek, vagy elszórják az energiáikat. Miért hagynák öregkorukra, hogy a világ misztériumán merengjenek? Előre néznek, kutatnak, tudnak és csodálkoznak. Ha helyet akarsz csinálni az ismeretlen számára, akkor légy tudatában a saját halálodnak. Fogadd el sorsodat megfellebbezhetetlen tényként, mivelhogy valójában az is. Tisztítsd meg az érzéseidet. Vállalj felelősséget azért a hihetetlen ajándékért, hogy élsz. Ne kezdj könyörögni a halálnak; nem kíméli azokat, akik feladják. Szólítsd meg, tudva, hogy azért jöttél ebbe a világba, mert meg akartad ismerni. Hívd ki, még ha tudod, hogy bármit teszel is, a legkisebb esélyed sincs, hogy legyőzd. A halál gyengéd a harcosokkal, de könyörtelen a hétköznapi emberekkel.

Nagyon szépek a színei:)