Sok férfi kétségbeesésében gyúr
Vizsgálatok igazolják, hogy a férfiak körében is egyre gyakoribbak az olyan klasszikus női betegségek, mint az anorexia vagy a bulimia nervosa. A jelenség hátterében a nemi szerepek és a testideálok változása áll, aminek következtében a szakemberek a nyolcvanas évek óta átlagosan ötévente írnak le egy új, az evés- és testképzavarok családjába tartozó tünetcsoportot. Ezek egyike a kényszeres testépítés formájában jelentkező izomdiszmorfia, ami a férfiak egy csoportjának kétségbeesett reakciója a nők erősödő társadalmi szerepvállalására.bungle | 2014.02.26. 01:14:17http://velvet.hu/sztori/2014/02/25/fogyas/
„Az iskola legfőbb célja, hogy egyetlen megdönthetetlen tanulságot verjen a diákba, mégpedig, hogy bármennyit is készüljön, mindig az iskola jóindulatára van utalva. A tananyag spektruma olyan széles, hogy csakis a tanár szándékán múlik, mit és mennyit követel meg belőle...
A magyar oktatás arra nevel bennünket, hogy az ilyen helyzetekben úgy járunk a legjobban, ha lehajtjuk a fejünket, és behódolunk. Mert a tanárnak, a hivatalnak és a rendőrnek mindig igaza van. Ha pedig nincs, akkor majd olyan helyzetet teremt, hogy az legyen”cila | 2014.02.26. 13:34:33Bizony. Hovatovább csak a NagyGugli fogja tudni (ha nem hekkelik meg Őt is), mikor melyik Attilát temették 453-ban vagy 1937-ben. De kit érdekel (hány embert, %-ban)? Olvasom az álláshírdetéseket. "Felveszünk ... 5 év gyakorlattal".
Honnan az 5 év gyakorlat? Már nehogy az alkalmazó fizesse meg a tandíjat is! vagy mifenét.
Puskával már nem olyan izgi a vadászat. ;)
HoPpY | 2014.02.12. 15:23:27Na kösz... Én meg kerestem hol az a rohadt nyílvessző..:D
Így lehet 30 évesen nyugdíjba menni
A legtöbb amerikai – és talán európai – számára is a korai nyugdíjba vonulás csak puszta ábránd, sok felmérés azt mutatja, hogy sokan nem is számítanak arra, valaha nyugdíjba tudnak vonulni. De mi van akkor, ha a nyugdíjcélú takarékoskodás korántsem olyan leküzdhetetlen akadály, mint hisszük?Dmckayals | 2014.01.23. 09:19:22Egyetértek, főleg az utolsó mondatoddal. Arra nagyon jó ez a cikk, hogy felhívja a figyelmet az öngondoskodás fontosságára! Én is nemrég kezdtem el a témával foglalkozni és hát, nem túl biztató a jelenlegi helyzet.
Az is igaz, amit többen mondanak, és ebből kerekedett ki a vita is, hogy ez mennyire megvalósítható... szerintem nem ez itt a fő kérdés, hanem az, hogy nekünk, egyénenként, a lehetőségeinkhez mérten milyen megoldás a legjobb arra, hogy a pihenő (mert nyugdíj nélkül nem nevezném nyugdíjas éveknek) időszakunkban miből tartjuk fenn magunkat.
Ahogy szétnéztem, a mai megtakarítások nagyon nagy része (szerencsére nem mind) unit-link típusú, azaz vannak portfóliók, amikből válogathat az ember. Aztán vagy hoz, vagy elviszi a pénzed, de a társaság minden esetben jól jár. Na én ilyenbe még egyszer nem tenném a pénzem. Sokkal ésszerűbbnek és biztonságosabbnak tartom az állampapír alapú befektetéseket. Bár tény, hogy nem ígér akkora hozamot, mint egyes kockázatosnak mondott portfóliók, de a biztos 4-8% még mindig jobb, mint az, ha ígérnek 18%-ot, aztán lelépnek a pénzeddel, mert "Új cég, új lehetőség, ki ne maradj belőle!"
És ami még fontos ezzel kapcsolatban, hogy a pihenő időszakra való takarékoskodásra úgy kell tekinteni, mint hosszú távú megtakarításra. Tehát, nem 5-10 évben érdemes gondolkozni, hanem inkább 20-30-ban és annyi pénzt félretenni, ami kellően sok ahhoz, hogy abból (vagy a kamataiból...) idősebb korunkban megélhessünk, de nem túl megterhelő a mindennapokban félretenni. ha havi 2000 Ft, akkor annyi (a semminél több), ha 20.000, akkor annyi, ha 200.000 Akkor meg annyi.
Összegezve, szerintem aki tud, tegyen félre. Jól nézze meg, hova teszi, minél nagyobb egy társaság múltja, annál inkább mutatja a biztonságot és olyan összeget válasszon, amit ki tud gazdálkodni, és vélhetően elég nagy tőke lesz ahhoz, hogy kitartson a munka utáni években. Szerintem ma Magyarországon ez az a minta, amit érdemes követni.
Egy tabletta, és jön az abszolút hallás
Elég hihetetlennek hangzik, de állítólag egy hangulatjavító szer, a Valproate olyan mértékben állítja vissza a fiatal agy tanulási képességeit, hogy még a csak fiatalkorban fejleszthető abszolút hallást is elsajátíthatjuk vele.cila | 2014.01.10. 13:14:33Doktor úr! és ha leveszik a gipszet, fogok tudni zongorázni? Igen? Dejó! eddig nem tudtam.
Felkelő Jupiter (Jupiter Ascending)
Hamupipőke, ahogy azt a Wachowski-testvérek elképzelik: Jupiter Jones (Mila Kunis) csak egy egyszerű földi halandónak hiszi magát, aki takarítónőként tengődik, valójában viszont egy intergalaktikus birodalom örökösnője, és mint olyan, riválisainak nagy veszélyt jelent, ezért elhatározzák, hogy elteszik láb alól. Még szerencse, hogy a jók megmentésére küldik Ciane-t, a lombikban született fejvadászt (Channing Tatum).Tooni | 2013.12.11. 14:16:57Szarnak ígérkezik. :(az akciójeleneteken kívül)
Kezdem unni azt a témát, hogy élienek szájába mindig ezt adják mennyire fejletlenek meg senkik vagyunk.
Meg bezzeg ők mennyire faszák. Lefogadom, hogy a főhősnő fogja megtanítani őket arra, mi a szeretet meg az emberség. Babatápszer és kifestőskönyv kategória. Felhőatlasz meg, hát, jó szájízzel nem távoztam a vetítésről, mély benyomást tett rám, de inkább feldühített mint tetszett. Túl negatív volt, visszagondolva.
El lehet menni: Rosszkedvű, de képzett? Dubajozzon örökre!
- Mit vár a dubaji élettől?
- Azt, hogy megszabadulok nagyon sok olyan gondtól, ami itthon megkeseríti a hétköznapjaimat. Az idegeskedést, hogy ha esetleg elindulok télen, hóban, és elakadok, akkor gondoskodik-e rólam a karhatalom, vagy hagynak ott vesztegelni, és utána még vállon is veregetik, sőt kitüntetik egymást, hogy milyen szuperül megoldották. Vagy, ha mentőt hívok a gyerekemhez, az kiér-e időben. De az is elkeserítő, hogy egy ép autóút nincsen, vagy hogy 27 százalék az áfa, de ha jövőre 30 lesz, azt is lenyeljük. Nemcsak a gyerekeim jövőjét nem látom, hanem a változás lehetőségét sem, se társadalmi, se politikai téren Magyarországon. Mindenki panaszkodik, de ugyanez a szcenárió megy tovább, függetlenül attól, hogy holnap, vagy a márciusi hókatasztrófa után lettek volna a választások. Megoldás helyett szabályokat találnak ki, és minden lépésünket sarcolják vagy szankcionálják. Úgy érzem, velünk mindent meg lehet csinálni. Maximum duzzogunk két napig a közösségi portálon.Emericus | 2013.11.15. 23:02:57Az általad leírtak tökéletesen látszanak a mai oktatáson. A rendszerváltás előtti eszmék még mindig jelen vannak és kell még pár generáció, amíg kikopik.
Megérkezett az igazi digitális generáció: egyre több kisbaba okostelefonozik.
Talán nincs még egy olyan technikai újítás, amely oly mértékben megváltoztatta volna az életünket, mint ahogyan azt a mobileszközök tették. Az amerikai nyolcévesek 72 százaléka használ okostelefont vagy tabletet.Nas | 2013.11.05. 23:27:33Egyébként ennek eklatáns példája a baba tévé (vagy hogy híjják), ahol színes síkidomokat meg stilizált állatrajzokat villantanak fel a képernyőn (ez a műsor...). Ezért aztán tényleg megéri tévét nézetni már a pár hónapos gyerekkel is, amikor a tévé lényegéből még fixen nem ért semmit, és ugyanezeket a stimulusokat sokkal jobb, ha magától fedezi fel a környezetében. Csak utóbbi esetben persze a szülőnek kell biztosítania az ingergazdagságot... Egyetértek Mage sterrel, ez sokszor inkább szolgálja egyszerűen a szülők lustaságát, mint a gyerek fejlődését... Hasonló példa: vonatozás közben gyakran látom, hogy még rövidebb út alatt is inkább odanyomják a gyerek kezébe a telefont, hogy játsszon rajta, ahelyett, hogy mondjuk arról beszélgetnének vele, amit az ablakon kinézve lát / más utasok beszélgetéséből kihall. Oké, profin megtanul kezelni 3 gombot, de mégis, ennél talán többre lesz szüksége...
Ian és Larissa története
A történet ott kezdődik, hogy Ian és Larissa Murphy 2005-ben találkoztak az egyetemen, szerelem szövődött közöttük, és olyan hamar komolyra fordult a dolog, hogy már azt tervezgették, ha elvégzik az egyetemet, összeházasodnak. Tíz hónapja jártak, amikor Larissa kapott egy telefonhívást, hogy Ian autóbalesetet szenvedett. Bekövetkezett az, ami legtöbbünk legrosszabb rémálma és legnagyobb félelme: a fiatalember ugyan nem halt meg, de súlyos agykárosodást szenvedett, kerekes székbe kényszerült, csöveken keresztül táplálták és kommunikációs képességét is elvesztette, azóta állandó ápolásra szorul. Larissa ekkor úgy döntött, hogy nem kezd új életet mással, hanem folytatja a régit, és odaköltözik barátja szüleihez, kiveszi a részét Ian ápolásából. Az önfeláldozó szeretetnek lassan meglett az eredménye: Ian már tud enni, sőt, kommunikálni is, igaz, az artikuláció roppant nehezen megy neki, ami mutatja, milyen súlyosan sérült a balesetben a beszédközpontja is.
Őszintén, ti mit választottatok volna a lány helyében?
Pont tegnapi riport: ez a magyar lány nem volt túl szerencsés, az ő barátja, barátai egy hasonló eset után leléptek...Ravennë | 2013.10.31. 23:14:21Nem kell... de ő így látta jónak/szépnek/helyesnek. :P
Nagymama, miért olyan nagy a szád? ;)
eospower | 2013.11.03. 22:06:19Jöhetne már PC-re