Izé

Lehet, hogy ez brutálisan hangzik, de úgy kell gondolnia az illetőre mintha meghalt volna. Szabályosan meg kell gyászolnia az elvesztését, le kell zárnia véglegesen a vele töltött időt. Tudatosítania kell magában, hogy ezen már nem lehet változtatni, de az élet megy tovább, ettől még nincs vége. Mindenképpen meg kell próbálni kívülállóként szemlélni a dolgot. Segíthet, ha a lehetőségekhez mérten megpróbálja minél objektívebben végiggondolni, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz vele, mit lehet köszönni az együtt eltöltött időnek, mit lehet tanulni a kapcsolatból. Tudatosítsa magában, hogy ha most vége is van, így is sokat nyert a kapcsolattal (ha mást nem, hát tapasztalatot), megérte belevágni, nem volt "elvesztegetett" idő, de most ideje tovább lépni. Ha elkezdi ezt tudatosan elemezni magában, akkor egyrészt a "haszonra" fog koncentrálni, amit a kapcsolattól kapott, nem pedig a veszteségre, másrészt egy idő után képes lesz analitikus, kívülálló szemmel viszonyulni a dologhoz, nem pedig a boncasztalon fekvő érintettként...

Amit a többiek írtak, az is nagyon igaz, hogy pl. nem szabad a dühöt, sértődöttséget, bosszút táplálni, mert az amellett, hogy stresszt okoz, csak azt eredményezi, hogy még tovább fogja foglalkoztatni a dolog. Nem szabad mazochista módjára sem mindig a közös emlékeken merengeni, a kezdeti időszakban egyszerűen kerülni kell minden olyan helyet, tárgyat, élményt, ami az elvesztett személyre emlékezteti. Ezért is jó, ha teljesen új dologba kezd (hobbi, munka), talál magának valami komolyabb célt, aminek az elérése leköti, és új perspektívát kínál neki, esetleg elköltözik a közös lakásból, stb. Az új kapcsolatot szerintem addig nem szabad erőltetni, amíg a régit nem zárta le, mert abból csak az lesz, hogy az új partnerben is a régit fogja keresi, és így nem fog tudni elszakadni a "szellemétől".

ezen jót nevettem köszi :)

na tessék...nem tudom ti végignéztétek -e én már a végén járok. Itt egy nagyon szörnyű katasztrófáról van szó elsősorban, ami egyszerűen egy józan eszű világban nem történhetett volna meg. Több ezer ember halt meg, és még utána is folyamatosan szellemi és testi fogyatékos gyerekek születtek, születnek a mai napig. A vállalat pedig szinte semmit nem tett......ti meg arról vitatkoztok hogy mit jelent a "multi" kifejezés. Személy szerint nekem aztán édes mindegy, ki , mit és hogyan hív, a lényegen nem változtat, hogy a világ mocska még mindig él és kurva nehéz lemosni a Földről sajnos :(

"Adja ide gyorsan a kaját aztán húzzon a pi..ába!"
Miért, a büfékocsit is hozzáadják a kajához????

Ahogy említik az oldal kommentjeiben is, detektoros rádiót én is építettem úgy 30 éve, amivel áramforrás nélkül lehetett hallgatni a rádiótornyok jeleit, csak egy jól méretezett tekercs, egy forgó kondi és germánium dióda kellett.
Ott sem látok lényegi újítást, hogy mi értelme igazából az ilyenfajta adatátvitelnek. Az RFiD is így működik, csak ott az olvasó adja a szükséges energiát, de abba meg amúgy is kell az áramforrás az adatfeldolgozás miatt...

addig jár a tróger az ípítkezísre míg el nem törik!

Pont ezért írtam!
A jó sisak elnyeli az ütközési energiát és törik.

Ez a papír szar viszont anyagából adódóan nem alkalmas erre. Egy kisebb borulásnál talán jó, de ott inkább csak azért hasznos, hogy a hajad ne menjen tele szeméttel. :D

Átmész a piroson és kapsz 4 nap kőtörést. Igen tényleg arányos. Gondolom életedben nem végeztél kétkezi munkát, mert különben nem mondanád, hogy ez való egy szabálysértésért.

lecc meditál egy picit a tényen, hogy 24 ezer 400 dollárba kerül....