
Aquad ;)
Szancso | 2013.11.23. 14:47:43:DDD
Illedelmes, jólnevelt kutyuli. :)
Szancso | 2013.11.18. 15:55:43Ne erőlködj Bodri! A nagymama jól le van betonozva. ;D

„Fagyállóval gyilkolt a meglopott gazda” (ezt a köcsög indexes címet! Egyébként nem gyanúsított a borosgazda, már több újság leközölte...)
„Itt másztak be„: Mindent megmutatott a fagyállós gazda
Halálosan megfenyegették a fagyállós gazdát
Ti meg minél előbb cseréljétek ki a villanykörtét a sufniban, nehogy véletlen beleessen a tolvaj a fűkaszába!bungle | 2015.11.12. 17:49:08www.borsonline.hu/20151112_fagyallos_gyilkossag_koszonom_hogy_megolted_a_fiamat

A trollok életre keltek
Hogy ment régebben az úgynevezett trollkodás? Nem is volt szó szerinti trollkodás meg trollok: edzett fikanickek voltak, az internet - esetünkben a magyar internet - kellemes névtelenségébe takarózva. Aztán jött az iWiW meg a MyVIP, ahol először nyertünk fájó betekintést az általunk kevésbé ismert, lenézett rétegek mindennapjaiba, de ez még mindig egy elviselhető szint volt. A baj az ott kezdődött, hogy a buta néprétegek felfedezték maguknak a facebookot.
Közöttetek is van olyan, aki az okvetlenkedő, kotnyeleskedő, mindenbe hülyeségeket belekotyogó nagynéniket inkább jótékonyan tiltja és rejti? Aki az angol nyelvű, közérdekű üzeneted alá valami orbitális baromságot odaír, pl. hogy "fordicsd le légyszives"?
Szerintetek mi történik a higany és egy szivacs találkozásakor?
cila | 2013.10.23. 21:25:53Tényleg jó szemléltetőnek. Látjátok feleim szümtühhel, mív mértékkel összvetartanak az folékony ezüstnek atomjai? Tartanánk csak fele ennyire összve mi is, és minden, mi nem közénk való, kívül rekesztve leend.

Felfújhatom a melleidet? ;)
„Add ide a didit, 20 dodóért picit, én az orrom jól belefújom...” :Dcila | 2013.10.18. 11:42:31Silicon valley :))

Itt a Vidámpark vége!
A budapesti Vidámpark a legtöbb ember agyába egyfajta szocialista élményközpontként égett bele. Ez nem csak A tanú című film ominózus jelenetének köszönhető, maga a park Rákosi-korszakban nyerte el mai formáját, és népszerűsége nagyjából követte is a folyamatosan puhuló szocialista diktatúrát.7sleeper | 2013.10.01. 20:46:33"Dinnileend" ;-D

Hogyan engedjük el életünk nagy szerelmét?
Mit tanácsolnátok valakinek, aki már beletörődött, hogy a szerelme nem tudja és soha nem is fogja szeretni, napról napra zombiként tengődik, napi 3-4 órát alszik, 1 hét alatt fogyott 4 kilót, a gyomra kikészült, se étvágya, se kedve semmihez és az idegösszeomlás szélén áll? Ha van ilyennel kapcsolatos tapasztalatok, meg egy kis empátia bennetek, legyetek olyan kedvesek és írjatok valami hasznosat, mert egy jó barátomról van szó (nem a post linkben lévő írás) és a cinikus, kioktató kommenteknek, a földön fekvő rugdosásának nem sok értelme lenne. Köszi előre is.Nas | 2013.09.30. 14:59:20Lehet, hogy ez brutálisan hangzik, de úgy kell gondolnia az illetőre mintha meghalt volna. Szabályosan meg kell gyászolnia az elvesztését, le kell zárnia véglegesen a vele töltött időt. Tudatosítania kell magában, hogy ezen már nem lehet változtatni, de az élet megy tovább, ettől még nincs vége. Mindenképpen meg kell próbálni kívülállóként szemlélni a dolgot. Segíthet, ha a lehetőségekhez mérten megpróbálja minél objektívebben végiggondolni, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz vele, mit lehet köszönni az együtt eltöltött időnek, mit lehet tanulni a kapcsolatból. Tudatosítsa magában, hogy ha most vége is van, így is sokat nyert a kapcsolattal (ha mást nem, hát tapasztalatot), megérte belevágni, nem volt "elvesztegetett" idő, de most ideje tovább lépni. Ha elkezdi ezt tudatosan elemezni magában, akkor egyrészt a "haszonra" fog koncentrálni, amit a kapcsolattól kapott, nem pedig a veszteségre, másrészt egy idő után képes lesz analitikus, kívülálló szemmel viszonyulni a dologhoz, nem pedig a boncasztalon fekvő érintettként...
Amit a többiek írtak, az is nagyon igaz, hogy pl. nem szabad a dühöt, sértődöttséget, bosszút táplálni, mert az amellett, hogy stresszt okoz, csak azt eredményezi, hogy még tovább fogja foglalkoztatni a dolog. Nem szabad mazochista módjára sem mindig a közös emlékeken merengeni, a kezdeti időszakban egyszerűen kerülni kell minden olyan helyet, tárgyat, élményt, ami az elvesztett személyre emlékezteti. Ezért is jó, ha teljesen új dologba kezd (hobbi, munka), talál magának valami komolyabb célt, aminek az elérése leköti, és új perspektívát kínál neki, esetleg elköltözik a közös lakásból, stb. Az új kapcsolatot szerintem addig nem szabad erőltetni, amíg a régit nem zárta le, mert abból csak az lesz, hogy az új partnerben is a régit fogja keresi, és így nem fog tudni elszakadni a "szellemétől".

Player 2 belépett a játékba
közlegény | 2013.09.27. 16:31:56tappancspad

Elég meleg már a víz? ;)
beela | 2013.09.13. 10:50:01Aki sokáig nézi az örvényt, az örvény visszanéz rá.









