Izé

Nem érthetőbb mivel nincs minimálbér és pláne nem 3000 euró. Lehet, hogy a 100-130 euró több mint amit itthon rá tudsz fordítani, de odakint valamivel azért az árak is magasabbak. 2000 Euró felett egyáltalán nem lehetetlen keresni. Mérnökként a 3500-4000 eurós fizetés nem elérhetetlen. És protekció sem kell hozzá, csak ügyesnek kell lenni.

Ha itthon nincs munkád, akkor a 800 euró pont 800 euróval több mint amit itthon kereshetsz. De sajnos ha egyedül vagy és nem tudsz összebandázni másokkal szállás + kaja + utazás stb ügyében, akkor sajnos nagyjából az éhenhalásra elég :(

Amiket írtam nem kifogások, csak gondoltam szólok, hogy sokminden másképp van mint, ahogy te tudod.

Az utolsó résszel egyetértek. Savanyú a szőlő. Én is éveket éltem különböző országokban.

ezt a "nőt" pont ugyanígy vitte házhoz
a dagi gólya
ráhajtott az előkertre és felbaszta a verandára, hogy még lépcsőznie se kelljen

Nov. 6.-án megyek.

A csaj mekkorát koppanna ha addig amíg elmegy a dolgát végezni megfújják a 'medvebőrt' és utána egy igazi medvébe akarna visszamászni;)
Utána nem a száján jönne ki az tuti, és nem is egybe:)

A clerks 2-ben nyomatták ezt a seggből szájba témát (értem én, h. onnan a nick), ám a való életben nem gondolom, hogy "bejön".

Lehet, hogy ez brutálisan hangzik, de úgy kell gondolnia az illetőre mintha meghalt volna. Szabályosan meg kell gyászolnia az elvesztését, le kell zárnia véglegesen a vele töltött időt. Tudatosítania kell magában, hogy ezen már nem lehet változtatni, de az élet megy tovább, ettől még nincs vége. Mindenképpen meg kell próbálni kívülállóként szemlélni a dolgot. Segíthet, ha a lehetőségekhez mérten megpróbálja minél objektívebben végiggondolni, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz vele, mit lehet köszönni az együtt eltöltött időnek, mit lehet tanulni a kapcsolatból. Tudatosítsa magában, hogy ha most vége is van, így is sokat nyert a kapcsolattal (ha mást nem, hát tapasztalatot), megérte belevágni, nem volt "elvesztegetett" idő, de most ideje tovább lépni. Ha elkezdi ezt tudatosan elemezni magában, akkor egyrészt a "haszonra" fog koncentrálni, amit a kapcsolattól kapott, nem pedig a veszteségre, másrészt egy idő után képes lesz analitikus, kívülálló szemmel viszonyulni a dologhoz, nem pedig a boncasztalon fekvő érintettként...

Amit a többiek írtak, az is nagyon igaz, hogy pl. nem szabad a dühöt, sértődöttséget, bosszút táplálni, mert az amellett, hogy stresszt okoz, csak azt eredményezi, hogy még tovább fogja foglalkoztatni a dolog. Nem szabad mazochista módjára sem mindig a közös emlékeken merengeni, a kezdeti időszakban egyszerűen kerülni kell minden olyan helyet, tárgyat, élményt, ami az elvesztett személyre emlékezteti. Ezért is jó, ha teljesen új dologba kezd (hobbi, munka), talál magának valami komolyabb célt, aminek az elérése leköti, és új perspektívát kínál neki, esetleg elköltözik a közös lakásból, stb. Az új kapcsolatot szerintem addig nem szabad erőltetni, amíg a régit nem zárta le, mert abból csak az lesz, hogy az új partnerben is a régit fogja keresi, és így nem fog tudni elszakadni a "szellemétől".

ha lesz rablás a kocsmát fogják felnyomni
annyi befolyt ott belőlük mint amennyi 'üdítő' beléjük
vagy nyerőgépbe "huszas"

https://www.youtube.com/watch?v=9NOncx2jU0Q#

Szadista! :D

Nem tartom magam egy érzelgős fazonnak, de mikor ehhez hasonlót látok az mindig "majdnem" könnyet csal a szemembe. Minden napra egy ilyen videó vagy történet szerintem még a legpesszimistább emberekbe is egy kis életerőt tud önteni.
Éljenek a mindennapok HŐSEI!