Te kiállnál egy idegen hajléktalan mellett?
norbertvincze | 2013.12.02. 23:13:23akkor most jön a csoportölelés? :D
Nem minden felnőtt szereti, ha a farkával játszadoznak. ;)
Nusihusi | 2013.11.30. 15:56:25Elvan a macska, ha játszik:D
Aliens Like Milk
El lehet menni: Rosszkedvű, de képzett? Dubajozzon örökre!
- Mit vár a dubaji élettől?
- Azt, hogy megszabadulok nagyon sok olyan gondtól, ami itthon megkeseríti a hétköznapjaimat. Az idegeskedést, hogy ha esetleg elindulok télen, hóban, és elakadok, akkor gondoskodik-e rólam a karhatalom, vagy hagynak ott vesztegelni, és utána még vállon is veregetik, sőt kitüntetik egymást, hogy milyen szuperül megoldották. Vagy, ha mentőt hívok a gyerekemhez, az kiér-e időben. De az is elkeserítő, hogy egy ép autóút nincsen, vagy hogy 27 százalék az áfa, de ha jövőre 30 lesz, azt is lenyeljük. Nemcsak a gyerekeim jövőjét nem látom, hanem a változás lehetőségét sem, se társadalmi, se politikai téren Magyarországon. Mindenki panaszkodik, de ugyanez a szcenárió megy tovább, függetlenül attól, hogy holnap, vagy a márciusi hókatasztrófa után lettek volna a választások. Megoldás helyett szabályokat találnak ki, és minden lépésünket sarcolják vagy szankcionálják. Úgy érzem, velünk mindent meg lehet csinálni. Maximum duzzogunk két napig a közösségi portálon.Emericus | 2013.11.15. 23:02:57Az általad leírtak tökéletesen látszanak a mai oktatáson. A rendszerváltás előtti eszmék még mindig jelen vannak és kell még pár generáció, amíg kikopik.
Én ezért simán kiállítanám... ;)
(Lehet, hogy a Holland-Magyart játszották?)Mimis | 2013.11.14. 23:57:00Nahhh, nesze neked te nagyon ász "gyík".... :DDDD
Felidegesítette a mutogatós bácsi. ;)
vadonka | 2013.11.11. 13:41:14függetlenül attól mi az előzmény a taxisok vadbarom népség. bevágnak mindenki elé, busz sávon előznek 100-al, stb. és persze nekik áll feljebb akármi is van, utálom az összeset. szerencsére nem kell igénybe vegyem sosem a taxisok szolgáltatásait. ha minden kötél szalad inkább gyaloglok
Idegen farok szindróma ;)
Nusihusi | 2013.11.05. 01:58:36A saját farkától is megijed?:D
A következő játék segítségével kiderítheted, hány nyelvet ismersz fel hallás alapján!
Botos Vendel | 2013.10.16. 11:11:40lovári nincs???????,,,
Nyelvtudás: tényleg ennyire hülyék a magyarok?
Számos oka van, hogy nem beszélünk idegen nyelveket, de ez még nem ad felmentést.Nyúzó | 2013.11.06. 20:20:08Ez a felmeres hülyeség. Itt egy normális, és sokkal reálisabb, ami a tapasztalataimmal is egybevág:
http://www.ef.de/epi/
Hogyan engedjük el életünk nagy szerelmét?
Mit tanácsolnátok valakinek, aki már beletörődött, hogy a szerelme nem tudja és soha nem is fogja szeretni, napról napra zombiként tengődik, napi 3-4 órát alszik, 1 hét alatt fogyott 4 kilót, a gyomra kikészült, se étvágya, se kedve semmihez és az idegösszeomlás szélén áll? Ha van ilyennel kapcsolatos tapasztalatok, meg egy kis empátia bennetek, legyetek olyan kedvesek és írjatok valami hasznosat, mert egy jó barátomról van szó (nem a post linkben lévő írás) és a cinikus, kioktató kommenteknek, a földön fekvő rugdosásának nem sok értelme lenne. Köszi előre is.Nas | 2013.09.30. 14:59:20Lehet, hogy ez brutálisan hangzik, de úgy kell gondolnia az illetőre mintha meghalt volna. Szabályosan meg kell gyászolnia az elvesztését, le kell zárnia véglegesen a vele töltött időt. Tudatosítania kell magában, hogy ezen már nem lehet változtatni, de az élet megy tovább, ettől még nincs vége. Mindenképpen meg kell próbálni kívülállóként szemlélni a dolgot. Segíthet, ha a lehetőségekhez mérten megpróbálja minél objektívebben végiggondolni, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz vele, mit lehet köszönni az együtt eltöltött időnek, mit lehet tanulni a kapcsolatból. Tudatosítsa magában, hogy ha most vége is van, így is sokat nyert a kapcsolattal (ha mást nem, hát tapasztalatot), megérte belevágni, nem volt "elvesztegetett" idő, de most ideje tovább lépni. Ha elkezdi ezt tudatosan elemezni magában, akkor egyrészt a "haszonra" fog koncentrálni, amit a kapcsolattól kapott, nem pedig a veszteségre, másrészt egy idő után képes lesz analitikus, kívülálló szemmel viszonyulni a dologhoz, nem pedig a boncasztalon fekvő érintettként...
Amit a többiek írtak, az is nagyon igaz, hogy pl. nem szabad a dühöt, sértődöttséget, bosszút táplálni, mert az amellett, hogy stresszt okoz, csak azt eredményezi, hogy még tovább fogja foglalkoztatni a dolog. Nem szabad mazochista módjára sem mindig a közös emlékeken merengeni, a kezdeti időszakban egyszerűen kerülni kell minden olyan helyet, tárgyat, élményt, ami az elvesztett személyre emlékezteti. Ezért is jó, ha teljesen új dologba kezd (hobbi, munka), talál magának valami komolyabb célt, aminek az elérése leköti, és új perspektívát kínál neki, esetleg elköltözik a közös lakásból, stb. Az új kapcsolatot szerintem addig nem szabad erőltetni, amíg a régit nem zárta le, mert abból csak az lesz, hogy az új partnerben is a régit fogja keresi, és így nem fog tudni elszakadni a "szellemétől".