Izé

„Van már legalább 10 éve, hogy a hajnalban Hévízre induló buszon a sofőr röhögve mondta az arcomba: te vagy az egyetlen utas, aki teljes árú jeggyel utazik. Tökig tele volt az Ikarus, szinte kizárólag kemény munkában megőszült idős honfitársainkkal. Rákérdeztem, mennyi a bevétel. Pár ezer forint, a többit az állam fizeti - volt a válasz. A buszon ülő 50 nyugdíjas mind ingyen utazott, többségüket látásból ismerte a sofőr. Hetente többször lementek Hévízre áztatni szottyadt testüket, az adófizetők pénzén. Dekurvajó.”

Minden hetedik magyar fiatal arra készül, hogy elhagyja az országot, London már ma a világ ötödik legnagyobb magyar városa, tavaly csak Németországot hódmezővásárhelynyien választották, az országból regisztráltan elvándorlók aránya néhány év alatt megkétszereződött. Nem ez lesz a történelemben az első magyar exodus: nagyjából száz éve ugyanez volt a helyzet, akkor harminc év alatt a lakosok mintegy tíz százaléka hagyta el az országot. A célországok most mások, de a körülmények és az okok alig változtak.

Idealisztikus zsákutca vagy törvényszerű állomása a XXI. század gazdasági folyamatainak? 

A film készítői német gazdasági szakembereket szólaltattak meg a témában. Annyi biztos, hogy mind az akadémiai, mind pedig a köz-, illetve magánszférában dolgozó közgazdászok körében az egyik legvitatotabb kérdéssé vált az utóbbi néhány évben.

Bónusz: Értékalapú gazdaság, avagy miért ne érvényesülhetnének a belső vállalati menedzsment és marketing több évtizedes paragigmáját jelentő alapelvek a nemzet- és világgazdaságban?

Fotók, hogyan készült