Szerintem ez így mindenkinek jobb is... (a kép
innen).
Szepesi Nikolett könyvében hetvenszer fordul elő a „baszás” szó valamilyen formája. Semmi álszenteskedés, semmi sallang. Csak a lényeg – tetszetős narratívával, kiforrott stílusban. A szétfikázott szennykötet meglepett, lenyűgözött és elgondolkodtatott. Ha mindenki, aki ma írónak tartja magát, legalább ilyet tudna letenni az asztalra, az emberek még lopott ötperceikben is olvasnának. Vagy éppen basznának.
Remegve keresi a szavakat, a tetteket, a mozdulatokat. Azt akarja, hogy neked minél jobban fájjanak. Talán eléd sem lép a sérelmeivel, csupán a hátad mögött hajtogatja képzelt bűnlajstromodat. Mindenkinek kell egy ellenségkép, az övé most te lettél. Csak állsz és nézel, mert nem érted, hogy fér belé ennyi keserűség.
Mázlista vagyok, kérem szépen. Ismerőseim jelentős része ugyanis életmódguru lett. Elég belépnem a Facebookra, hogy tudjam, mit szabad ennem, és mit nem. Az összes tanácsot összegezve kiderül: csak a mindenmentes izépor jó, méghozzá kétszer átszűrt forrásvízben, főleg titánium kanállal elkeverve. De ebből legalább napi hatszor lehet enni – igaz, kis mennyiségben.
Szupermodellek, akik iPhone-juk segítségével a nap minden percében megosztják velünk tökéletes pillanataikat a legkedveltebb közösségi oldalakon.
„Ez se tudja, mit csináljon már jó dolgába’!” – ámult el az idejekorán nénisedő Ica a tévéképernyőre tapadva. Most hallotta egy tanárverés meg egy áremelés között a híradóban, hogy Angelina Jolie mindkét mellét leoperáltatta. „Ennyi erővel mindenét kipakoltathatná ez a perszóna…” – tette hozzá magában.
„Nem adom a pasimat!” – sziszegte fogai között Lejla, s gyanakodva pislogott mindenkire, aki szóba állt választottjával. Szerette volna elhinni, hogy kelendő az ő mackókája. Úgy érezte, párkapcsolata az egyetlen vagyona; márpedig csak az lehet igazán értékes, amit más is annak tart.
Vekerdy Tamás szerint a gyerek iszonyú kimerítő, gyakran le kell passzolni ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát. A kötelező óvoda és iskola nem jó, ami tilos, az a tökéletességre törekvés és a vasalás.
„Fenemód jóképű vagyok, ráadásul okos is, a humorom pedig visszafoghatatlanul sziporkázik” - sugallja minden nőnemű élőlény felé Vendel, aki főleg a közösségi média közbeiktatásával érzi magát nyeregben. Úgy véli, szívdöglesztő mivolta női sóhajokkal kísért lájkzáporra ítéli, s a jövőben nemcsak a számítógép előtt szeretne önjelölt kaszanovaként tündökölni.
„Mindennap órákig dumáltunk. Igaz, a végén ugyanarról századszor… Most pedig egyszerűen nincs mit mondanom, szóval hetek óta nem keresem, nem hívom. Szörnyű ember vagyok?” – szegezi nekem a kérdést Borka, miközben zsebre dugott kézzel mered a távolba.
