Izé

Hatalmas, szőrmebéléses csizmában és a lehető legtélibb kabátban vonult végig az utcán Szilvike. Élvezte, hogy a lábbeli vattapamacsszerű bojtjai minden lépésnél körültáncolják, nyakát pedig óriási műprém melegíti. Patakokban folyt róla a víz az enyhe őszi délutánon, de holmi időjárás nem parancsolhatott neki.

Minden párkapcsolatban akadnak olyan időszakok, amikor úgy érezzük sokkal egyszerűbb lenne valaki mással újrakezdeni. Van amikor fogékonyabbak vagyunk a nem a párunktól érkező csábításokra. De tényleg ez lenne a megoldás?

A nyár utolsó lehelete kicsit forróra sikeredett. Az időjárás majdhogynem trópusi. Ilyenkor az egyetlen hely, ahol az ember elviselhetően töltheti az idejét, a strand. A medence mellett fekve akarva akaratlanul sorstársaimon legeltetem a szemem. Előfordul itt mindenféle ember: idős, fiatal, magas, alacsony, kövér, sovány, fakó bőrű irodai dolgozó, és jó pár napbarnított (szoláriumos) cicababa. Ez utóbbi típusból szemléltem épp egy “példányt”.