Tizennyolc cikk két nyelven - „mindössze” ennyit kértek tőlem holmi háromsoros, sok címzettes válaszlevélben. Mondanom sem kell: tök ingyen. Ha napokon belül teljesítem, csöppnyi esélyt kapok egy talán létező pozíció betöltésére. Vagy egy leszek a több tucat palimadár közül, akik örömmel biztosítják a potya tartalomhegyeket.
A butikok ürességtől konganak. A kirakatok mögötti csillámvilágban magányosan ácsorognak az eladók. Magyarország luxusüzletei kifogynak a kuncsaftokból?
Ha összedobsz egy blogposztot, újságírónak nevezheted magad. Kedvenc dalod refrénjének megértésekor átfut az agyadon, hogy fordítónak kellene állnod. Pontosan kettévágott zsömléd pedig a mérnöki pálya lehetőségét villantja fel előtted. De „online marketing specialistának” szegődni a legkönnyebb, mert ahhoz csak Facebook meg Google szükséges.
„Fenemód jóképű vagyok, ráadásul okos is, a humorom pedig visszafoghatatlanul sziporkázik” - sugallja minden nőnemű élőlény felé Vendel, aki főleg a közösségi média közbeiktatásával érzi magát nyeregben. Úgy véli, szívdöglesztő mivolta női sóhajokkal kísért lájkzáporra ítéli, s a jövőben nemcsak a számítógép előtt szeretne önjelölt kaszanovaként tündökölni.
„Odanézz, Cilikém! Szerinted ezt elhiszi a nép?” – bökött egy pufidzsekis nő az újságosstandon csalogató friss pletykalap felé. Az volt a címoldalon, hogy a fitneszguru megjárta a másvilágot, ahol találkozott elhunyt szeretteivel, de inkább visszajött lefogyasztani az élőket.
„Hát… éppenséggel megpróbálhatjuk együtt” - morfondírozott magában Zsanna, unott pillantást vetve az őt napok óta randimeghívásokkal bombázó fiúra. A srác nem volt ronda, kinőtt mind a két keze és lába, utóbbi között pedig remélhetően használható szerszámot tartott. Innen végül is egyenes út vezethet a boldogsághoz.
