Izé

Ez miért nem a bünti kategóriába került? :)

Hát kb. erről van szó.

Kiegészítésnek csak annyit, hogy a legtöbb kommentelő (nem csak itt) meg van győződve arról, hogy az ő ízlése, értékrendje az egyedül üdvözítő.

S ha valaki másképp gondolja, akkor az egy szellemi toprongy.

Kár pedig, hiszen a véleménye fikázás nélküli ütköztetéséből egész jó viták szokta kialakulni.

'Gyújtsd már meg haver tudod mikor fogom újrakezdeni :D'

Amit szeretnék, ahoz 1 mil. HUF nem sok, de kezdetnek talán elég lenne.
Álmaimban egy sakk-klubot látok. Épület, asztalok, székek, sakk-készlet, villany, fűtés, rezsi, stb. költségek.
Cégér: "Fehér bástya", v. ilyesmi. Jönnek a gyerekek, játszani... De szép lenne...

Igen, most meg leírták, hogy ne legyen túl erős a parfüm és a smink, meg hogy ne legyen túl rövid a szoknya. Valóban leírták konkrétan, hogy mit lehet és mit nem :)

:DDD Jah. Mire nem jó a technika... (Az a jaszkari szemüveg külön dob egyet a produkción. xD)

http://www.liveleak.com/view?i=668_1382344459

Lehet, hogy ez brutálisan hangzik, de úgy kell gondolnia az illetőre mintha meghalt volna. Szabályosan meg kell gyászolnia az elvesztését, le kell zárnia véglegesen a vele töltött időt. Tudatosítania kell magában, hogy ezen már nem lehet változtatni, de az élet megy tovább, ettől még nincs vége. Mindenképpen meg kell próbálni kívülállóként szemlélni a dolgot. Segíthet, ha a lehetőségekhez mérten megpróbálja minél objektívebben végiggondolni, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz vele, mit lehet köszönni az együtt eltöltött időnek, mit lehet tanulni a kapcsolatból. Tudatosítsa magában, hogy ha most vége is van, így is sokat nyert a kapcsolattal (ha mást nem, hát tapasztalatot), megérte belevágni, nem volt "elvesztegetett" idő, de most ideje tovább lépni. Ha elkezdi ezt tudatosan elemezni magában, akkor egyrészt a "haszonra" fog koncentrálni, amit a kapcsolattól kapott, nem pedig a veszteségre, másrészt egy idő után képes lesz analitikus, kívülálló szemmel viszonyulni a dologhoz, nem pedig a boncasztalon fekvő érintettként...

Amit a többiek írtak, az is nagyon igaz, hogy pl. nem szabad a dühöt, sértődöttséget, bosszút táplálni, mert az amellett, hogy stresszt okoz, csak azt eredményezi, hogy még tovább fogja foglalkoztatni a dolog. Nem szabad mazochista módjára sem mindig a közös emlékeken merengeni, a kezdeti időszakban egyszerűen kerülni kell minden olyan helyet, tárgyat, élményt, ami az elvesztett személyre emlékezteti. Ezért is jó, ha teljesen új dologba kezd (hobbi, munka), talál magának valami komolyabb célt, aminek az elérése leköti, és új perspektívát kínál neki, esetleg elköltözik a közös lakásból, stb. Az új kapcsolatot szerintem addig nem szabad erőltetni, amíg a régit nem zárta le, mert abból csak az lesz, hogy az új partnerben is a régit fogja keresi, és így nem fog tudni elszakadni a "szellemétől".

Azt hinné az ember, hogy már csak a sakkban nem lehet csalni. Nem így van.
Kezdé valaki sapkában (rádió kapcsolat). Folytatta egy másik gyakori vizelési ingerre hivatkozva - "Ki kell mennem" (mobil telefon). Technika fejlődik, a jövő (jelen?) a szemüvegre kivetített infó

"Képzeljük el, mi lenne, ha a Facebook mindennap csak kétszer, például reggel és este kilenckor frissülne. Ekkor érkeznének az értesítések, az üzenetek, és az ismerőseink posztjai is csak ekkor jelennének meg. Ezzel kiszámíthatóbbá válna a rendszer, a felhasználó beiktathatna a napirendjébe kétszer fél órát, amikor csak a Facebookkal foglalkozik, viszont máskor semmi értelme nem lenne ránézni az oldalra, hiszen úgysem lenne rajta semmi új."
én alapból csak este 7-kor lépek be az eamail-embe, de a facebook-ot is legfeljebb kétszer nézem egy nap.
amúgy számítógépen dolgozom, de egyszerre annyi rendszeren, hogy nemigen jut időm közben szörfölgetni. minden esetre valóban nem a legideálisabb munkakörnyezet...