A válságban tespedő malacok
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Carlos Spottorno spanyol fotós két éven át fotózta a válságba lassan de biztosan belerokkanó Dél-Európát, azon belül is az angol nyelvű sajtóban PIGS-ként (Portugália, Olaszország, Görögország, Spanyolország), azaz disznóként emlegetett országokat. Fényképeivel azt a sztereotípiát próbálta kutatni, amivel más európai országok szemlélik a mediterráneum hanyatlását. Vajon tényleg lusta, napon henyélő, az életet elsziesztázó népek ezek, akik csak maguknak köszönhetik a következő évek, évtizedek súlyos gazdasági terheit?
Sárfoci a spanyol Mollina város határában. A helyi önkormányzat spórolása miatt csak a legeslegolcsóbb közösségi rendezvényeket tartják meg. (Fotó:
Carlos Spottorno)
A szicíliai születésű, de Argentínában nevelkedett Saro Spataro 2001-ben, az argentin válság elől menekült vissza Olaszországba, ahol 2007-ben ismét elvesztette mindenét. Ma furgonjából árul szenteket ábrázoló szobrokat Gela város környékén. (Fotó:
Carlos Spottorno)
Elhagyott családi házak a szicíliai Pizzo Sella lakóparkban. 1978-ban 314 luxusingatlanra adott építési engedélyt az önkormányzat egy Michele Grecóhoz, a Cosa Nostra maffiaklán akkori fejéhez közel álló cégnek. Az azóta eltelt két évtizedben sorra vonták vissza a már megépült házak engedélyeit, de még most is sokan élnek itt. A kivásárlásukra felajánlott összeg nevetségesen kevés, pláne a válság óta. (Fotó:
Carlos Spottorno)
Lakása ablakait pucolja egy nő a Dél-Portugáliában fekvő Cachopo Algarve faluban, ahol 65% körüli a munkanélküliség. Legyen bármilyen szegény, egy dél-európai nő az élete árán is (például egy korlát nélküli gangon, létrára állva) tisztaságot, rendet tart. (Fotó:
Carlos Spottorno)
Tehén ácsorog Jerez, az F1 pályájáról is ismert spanyol város külterületén. Jerez tökéletes példája a spanyol válságnak: nyakló nélküli hitelezésből rohamtempójú ingatlanfejlesztésekbe kezdtek, ám ezekre az ingatlanokra sosem volt kereslet. Jerezben a munkanélküliség 34 százalék körüli, a 212 ezer lakosú város teljes hitelállománya több mint egymilliárd euró. (Fotó:
Carlos Spottorno)
Az 1998-as világkiállítás hatalmas siker volt Lisszabon történetében. 11 millió látogató érkezett rá 155 országból. A legtöbb, erre a célra épült létesítményt ma már a helyiek használják, jó példa ez az elegáns kültéri medence a tenger partján. (Fotó:
Carlos Spottorno)
Bolhapiac bejárata Athénban, jobboldalt egy konténerből mazsolázó hajléktalan. (Fotó:
Carlos Spottorno)
A Residencial Francisco Hernando lakótelep a spanyolországi Seseña város határában, amit az ország egyik legnagyobb használtabroncs-lerakatának tövében húztak fel. A 2000-es évek elején épült telepen a lakások kevesebb mint harmadában élnek. Sok középosztálybeli család spekulált az itteni ingatlanokkal és vett két, esetleg három lakást, de a várva várt vevők elmaradtak. Sosem épült ki a szükséges infrastruktúra, nincsenek iskolák, kórházak, közértek. (Fotó:
Carlos Spottorno)
Konténerlakások a görögországi Perama kikötővárosban. Perama sosem volt olyan jómódú, mint Athén vagy a turisták által frekventált szigetek, de a hajógyártás stabil megélhetést nyújtott a válság ellőtt. Az igazán rázós időszak csak most következik a város életében, a hajóépítés csaknem teljes egészében megszűnik a környéken. (Fotó:
Carlos Spottorno)
„Főnök, hova rakjam ezt a háromezer éves oszlopot?" „Mittomén', ide az iroda mögé jó lesz." Több száz, hatalmas méretű archeológiai lelet végzi így, mert nincs aki szakszerűen katalogizálná vagy gondját viselné hosszú távon. (Fotó:
Carlos Spottorno)
Járdán sziesztázó férfi egy andalúziai kisvárosban. (Fotó:
Carlos Spottorno)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon