

A film a közeljövőben játszódik, amikor ugyan már lehetséges az időutazás, de illegális. Joseph Gordon-Levitt egy szokatlan bérgyilkost alakít, a maffia takarítóját. Munkája abból áll, hogy megkapja az áldozatot, szépen becsomagolva, letakart fejjel - 30 évvel a jövőből küldve. Egy nap viszont az áldozat nem más, mint saját jövőbeli énje (Bruce Willis)...


Dr. Wallach egy igen népszerű orvos Amerikában, akit 1991-ben Nobel-díjra jelöltek.
"Nagy örömömre szolgál, hogy találkozhattam Önökkel. Én egy farmon nőttem fel, St. Louis nyugati részén. Az 50-es években elkezdtünk marhákat tenyészteni. Ha ismerik a marhatenyésztést, bizonyára tudják, hogy a profithoz vezető egyetlen út önállóan megtermelni a kukoricát, a szójababot és a szénát. A malomban megőrölték ezeket, és rengeteg vitamint és ásványt adtak hozzájuk, így készült a marhatáp. Hat hónap múlva a marhákat piacra lehetett vinni. Gondosan szelektáltuk őket, a legjobb egyedeket magunknak hagytuk. Az az érdekes, hogy miután ennyire gondosan, saját kezűleg készítettük a marhatápot, képzeljék el, sosem szedtünk semmilyen ásványt és vitamint. Pedig fiatalok voltunk, és legalább 100 évig akartunk élni fájdalom és betegség nélkül."

Aki esetleg kételkedett
David Icke kényelmi zónáról
tartott álláspontjával kapcsolatban egy korábbi posztnál, az ismerkedjen meg az Asch kísérlettel:
A konformitás kutatása Asch nevéhez fűződik. Ő kezdte el tudományos módszerekkel kutatni az emberre ható csoportnyomás hatásait.
Ebben a filmben Asch eredeti kutatásainak egyikét mutatjuk be, eredeti felvételről.
A kutatásban több résztvevőnek meg kell mondania, hogy a kép jobb oldalon elhelyezett három különböző méretű vonal közül melyik azonos a bal oldalon lévő vonal hoszával. Ezt első ránézésre mindenki helyesen meg tudná közülünk mondani. Ám mi van akkor, ha a csoportban mi vagyunk az egyetlen, nem beavatott emberek? Akkor is rá fogjuk vágni a tökéletes megoldást minden alkalommal? Vagy talán engedünk a csoport nyomásának, és mi is hibás választ adunk a kísérletvezető kérdésére csakúgy, mint az előttünk ülő beépített emberek?

Előadás a rendőrautó hátsó ülésén. Olyan szépen énekelte, hogy „Oh mama mia, mama mia, mama mia let me go”, igazán elengedhették volna. ;)



