Izé

http://index.hu/gazdasag/2014/01/20/igy_art_a_gazdasagnak_a_rezsicsokkentes/

A jótubon, "A négy páncélos és a kutya 01... stb." a 42 perctől jobb
p.s.
Nem értem miért "nem megengedett link"?

Igazuk volt a majáknak, tényleg eljött a világvége decemberben:P

Ez a felmeres hülyeség. Itt egy normális, és sokkal reálisabb, ami a tapasztalataimmal is egybevág:
http://www.ef.de/epi/

Két bruttó 800 ezres fizu kell, nem három gyerek!

Nem érthetőbb mivel nincs minimálbér és pláne nem 3000 euró. Lehet, hogy a 100-130 euró több mint amit itthon rá tudsz fordítani, de odakint valamivel azért az árak is magasabbak. 2000 Euró felett egyáltalán nem lehetetlen keresni. Mérnökként a 3500-4000 eurós fizetés nem elérhetetlen. És protekció sem kell hozzá, csak ügyesnek kell lenni.

Ha itthon nincs munkád, akkor a 800 euró pont 800 euróval több mint amit itthon kereshetsz. De sajnos ha egyedül vagy és nem tudsz összebandázni másokkal szállás + kaja + utazás stb ügyében, akkor sajnos nagyjából az éhenhalásra elég :(

Amiket írtam nem kifogások, csak gondoltam szólok, hogy sokminden másképp van mint, ahogy te tudod.

Az utolsó résszel egyetértek. Savanyú a szőlő. Én is éveket éltem különböző országokban.

So ló-vely! :)

Lehet, hogy ez brutálisan hangzik, de úgy kell gondolnia az illetőre mintha meghalt volna. Szabályosan meg kell gyászolnia az elvesztését, le kell zárnia véglegesen a vele töltött időt. Tudatosítania kell magában, hogy ezen már nem lehet változtatni, de az élet megy tovább, ettől még nincs vége. Mindenképpen meg kell próbálni kívülállóként szemlélni a dolgot. Segíthet, ha a lehetőségekhez mérten megpróbálja minél objektívebben végiggondolni, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz vele, mit lehet köszönni az együtt eltöltött időnek, mit lehet tanulni a kapcsolatból. Tudatosítsa magában, hogy ha most vége is van, így is sokat nyert a kapcsolattal (ha mást nem, hát tapasztalatot), megérte belevágni, nem volt "elvesztegetett" idő, de most ideje tovább lépni. Ha elkezdi ezt tudatosan elemezni magában, akkor egyrészt a "haszonra" fog koncentrálni, amit a kapcsolattól kapott, nem pedig a veszteségre, másrészt egy idő után képes lesz analitikus, kívülálló szemmel viszonyulni a dologhoz, nem pedig a boncasztalon fekvő érintettként...

Amit a többiek írtak, az is nagyon igaz, hogy pl. nem szabad a dühöt, sértődöttséget, bosszút táplálni, mert az amellett, hogy stresszt okoz, csak azt eredményezi, hogy még tovább fogja foglalkoztatni a dolog. Nem szabad mazochista módjára sem mindig a közös emlékeken merengeni, a kezdeti időszakban egyszerűen kerülni kell minden olyan helyet, tárgyat, élményt, ami az elvesztett személyre emlékezteti. Ezért is jó, ha teljesen új dologba kezd (hobbi, munka), talál magának valami komolyabb célt, aminek az elérése leköti, és új perspektívát kínál neki, esetleg elköltözik a közös lakásból, stb. Az új kapcsolatot szerintem addig nem szabad erőltetni, amíg a régit nem zárta le, mert abból csak az lesz, hogy az új partnerben is a régit fogja keresi, és így nem fog tudni elszakadni a "szellemétől".

Elolvastam őket... azért Jakarta-ban, Kuala Lumpur-ban vagy Vientiane-ban esetleg Hanoi-ban vagy hasonló nagyvárosban élő gyermekek a gyermekmunka megszüntével hozzájúthatnának az okatáshoz(már ha van elég hely annyi gyereknek a meglévő iskolákban-nem a kisvárosokra és/vagy falvakra gondoltam, és a művelődésez már elég egy TV, rádió, számítógép vagy akár telefon is, a tudás mindenhol ott van, csak olyanok kellenek akiket érdekel is, persze olvasnia azért meg kell tanuljon, de a 4 osztály is nagy előrelépés lenne sok esetben) ...tény hogy az általunk megszokott olcsó termékek ára felszökne... és nem csak a kínai cuccok, nike, adidas, stb. mind keleten dolgoztat, sőt mivel talán sokszázezer ember kerülne jobb helyzetbe, ők is nagyobb fogyasztókká válhatnának, ami megemelné az élelmiszer és akár az elektronikai cikkek árát(a szegénység csökkenése miatt keleten a középosztály helyzete is javulhatna, ami megnövelné ezek fogyasztását is) ...ez nyugaton inflációt okozhatna, de sok cég talán visszaköltözne nyugatra(részben a növekvő szállítási költségek miatt részben a munkaerő drágulása miatt) ami új munkahelyeket jelentene nyugaton... az igények növekedésével a termelésnek is növekednie kell... aminek végül valószínüleg nem mi, hanem a természet látja kárát