Izé

Nekem a kocsi rugózás adja a legjobban :DDDDD

Tudjátok, csak egyféle magyar létezik, aki szereti és tiszteli népét, nemzetét és az országát.
Attól, hogy valaki itt él, itt született és beszéli a nyelve attól még nem lesz magyar, főleg ha csak egy parazitának született!
Ha ennél több, akkor nem tűri a hasonló kommenteket, megnyilvánulásokat sehol, mint ahogy más nemzetek sem tűrik, hogy sértegessék, népüket-országukat, van hol Királynőjüket.
Ennyit dióhéjban a magyarságról!

Post képről ez jutott eszembe, de miért?

http://www.hdwallpapers.in/wallpapers/the_dark_knight_rises_2012-1152x864.jpg

Kifejezetten szar volt, mondjuk utálom a konyakos koktélokat...

http://www.spiritscienceandmetaphysics.com/harvard-neurosurgeon-confirms-the-afterlife-exists-proof-of-the-soul/

Azért annak ellenére, hogy furcsa emberek a japánok, munkamorált tanulhatnánk tőlük. Még ha nem is ilyen szélsőséges dolgokat, de az biztos, hogy nincs gondjuk a munkával.

Na de vannak jó dolgok is ott e téren. Pl. Ha a főnök azt mondja nem megyünk-e el inni, akkor kötelező igent mondani, de ahogy a kocsmában van az ember, már lehet szídni a főnököt, mert ott már nem főnök. Na ezt itthon hol lehet megtenni?

Ó ugyan már :) Mario Van Peebles-t is sikerült megnyerniük :)

Basszus eddig az volt az elvem, hogy soha nem menekülök külföldre, történjen kis országomban akármi, de kezdek elgondolkodni, hogy máshol jobb lehet...

Egyszer olvastam VHK Grandpierre Attilától egy hasonló témájú könyvet, bár ott arról volt "csak" szó, hogy mi voltunk az ősnép, illetve szittyák-szkíták-hunok-piramisok volt a szokásos téma, és félelmetesen logikusan írta le a dolgokat, nagyon igazinak tűntek az állításai. Az más kérdés, hogy igaz-e vagy sem. Szóval simán lehet egy réteg, aki elhiszi, egy-két szóhasonlóság, egy két régészeti lelet, és már el is lehet hinni a zagyvaságokat.

De már megint ezekkel a mesékkel is csak a múltba tekintünk, ez mondjuk egy jó magyar szokás, bármely irányból, akár jobbról akár balról. Mert ne azon gondolkodjunk már, hogy idefostuk magunka a szíriuszról, hanem arról, hogy ha már egyszer ennyire királyok voltunk, akkor legyünk megint olyanok. De haladás, előremutatás, fejlődés nuku, csak a gyökérkeresés és az édes nosztalgia a régi nagy dicsőség után. Más nálunk balkánibb népek, meg sorra haladnak el mellettünk.

És gyerekek, most hallgassátok meg A rút kistukán meséjét:
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis tukán, aki valahogy más volt mint társai: állandóan viszketett a csőre, és nagyon szeretett pancsikolni. Addig-addig mosta, és vakarta a csőrét, mígnem semmi sem történt vele, és egy ormótlan, ronda tukáncsőrrel kellett leélnie az életét, ahelyett, hogy hattyúvá változott volna. Itt a vége, fuss el véle.

11 grafikon a külföldre költözött magyarokról
http://index.hu/chart/2014/10/15/migracio/