Izé

A válasz sem rossz a kommentek között:

"Két magyar dolgozó beszélget:
- Te,figyelj,nálatok milyen hosszú az ebédszünet?
- Nem tudom,én mindig olyankor lógok ki elintézni a privát ügyeimet,van,hogy 2-3 órán keresztül flangálok a városban.
- Én sem tudom,mert nálunk valahogy egybefolyik a 10 cigi-kávé szünettel,de amúgy sem lehetne dolgozni az irodában,mert úgy ordít a rádió,hogy a saját gondolataimat sem hallom.
- Amúgy te mennyit dolgozol egy héten? Én olyan nettó 2-3 órát,a többi időben vagy lógok vagy javítom azt,amit korábban elb@sztam.
- Én is meg tudnám csinálni a munkámat nettó 2 óra alatt,ha odafigyelnék,mi javasoltuk is a főnöknek,hogy akkor is pont ugyanitt tartana a cég,ha 5 nap lenne a hétvége és csak 2 napot dolgoznánk,lehet,meg is fogjuk fordítani a hetet."

És igazából mindkét komment egész jól bemutatja a lényeget. :)

---

Egyébként szerintem túlzás, hogy csak 1 hétig, avagy 1 hónapig bírnák ki. Sokan elvesztették már az állásukat, mégis kilábaltak belőle. Egyedül az az elszomorító, hogy az emberek többségének eszében sincs félretenni, tartalékolni. Ha havonta lemondana 5-10ezer Ft-nyi kiadásról, akkor évente 50-100ezer Ft-ot félre tudna rakni. De eszében sincs, inkább elkölti. Ha meg rosszabbodik a helyzet, akkor sem hajlandó lemondani a megszokott életminőségről, nem hajlandó alább adni. Addig volt napi 1 doboz cigi (heti 2 pizzarendelés, napi 2 üveg sör, stb.) - jött a válság - a napi 1 doboz cigi (a heti 2 pizza, napi 2 sör) továbbra is elfogy. Max. vesz fel hitelt, hogy bírja fizetni a korábban megszokott életminőséget. Mert hát "úgyis lesz majd valahogy". Utána meg csodálkozik tágra nyílt bociszemekkel, hogy szarul él. Meg ugye hirtelen mindeni hibás lesz az ő problémájáért (kormány, politikusok, multik, gazdagok, bankok, stb. - a megfelelő tetszés szerint aláhúzható), kivéve természetesen őt magát.
Magyarország, én így szeretlek! :)

Most ennek mi értelme van ??? Ezért elmenni egy ekkora tengeralattjáróval a jeges tengerre , hogy 3 másodpercig benn legyenek a vízben .....ha legalább egy órát úszkáltak volna .

Ez a felmeres hülyeség. Itt egy normális, és sokkal reálisabb, ami a tapasztalataimmal is egybevág:
http://www.ef.de/epi/

Fordítva, és csak oda járat? :D

Nem érthetőbb mivel nincs minimálbér és pláne nem 3000 euró. Lehet, hogy a 100-130 euró több mint amit itthon rá tudsz fordítani, de odakint valamivel azért az árak is magasabbak. 2000 Euró felett egyáltalán nem lehetetlen keresni. Mérnökként a 3500-4000 eurós fizetés nem elérhetetlen. És protekció sem kell hozzá, csak ügyesnek kell lenni.

Ha itthon nincs munkád, akkor a 800 euró pont 800 euróval több mint amit itthon kereshetsz. De sajnos ha egyedül vagy és nem tudsz összebandázni másokkal szállás + kaja + utazás stb ügyében, akkor sajnos nagyjából az éhenhalásra elég :(

Amiket írtam nem kifogások, csak gondoltam szólok, hogy sokminden másképp van mint, ahogy te tudod.

Az utolsó résszel egyetértek. Savanyú a szőlő. Én is éveket éltem különböző országokban.

rossz cheat kód, rossz helyen.

Lehet, hogy ez brutálisan hangzik, de úgy kell gondolnia az illetőre mintha meghalt volna. Szabályosan meg kell gyászolnia az elvesztését, le kell zárnia véglegesen a vele töltött időt. Tudatosítania kell magában, hogy ezen már nem lehet változtatni, de az élet megy tovább, ettől még nincs vége. Mindenképpen meg kell próbálni kívülállóként szemlélni a dolgot. Segíthet, ha a lehetőségekhez mérten megpróbálja minél objektívebben végiggondolni, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz vele, mit lehet köszönni az együtt eltöltött időnek, mit lehet tanulni a kapcsolatból. Tudatosítsa magában, hogy ha most vége is van, így is sokat nyert a kapcsolattal (ha mást nem, hát tapasztalatot), megérte belevágni, nem volt "elvesztegetett" idő, de most ideje tovább lépni. Ha elkezdi ezt tudatosan elemezni magában, akkor egyrészt a "haszonra" fog koncentrálni, amit a kapcsolattól kapott, nem pedig a veszteségre, másrészt egy idő után képes lesz analitikus, kívülálló szemmel viszonyulni a dologhoz, nem pedig a boncasztalon fekvő érintettként...

Amit a többiek írtak, az is nagyon igaz, hogy pl. nem szabad a dühöt, sértődöttséget, bosszút táplálni, mert az amellett, hogy stresszt okoz, csak azt eredményezi, hogy még tovább fogja foglalkoztatni a dolog. Nem szabad mazochista módjára sem mindig a közös emlékeken merengeni, a kezdeti időszakban egyszerűen kerülni kell minden olyan helyet, tárgyat, élményt, ami az elvesztett személyre emlékezteti. Ezért is jó, ha teljesen új dologba kezd (hobbi, munka), talál magának valami komolyabb célt, aminek az elérése leköti, és új perspektívát kínál neki, esetleg elköltözik a közös lakásból, stb. Az új kapcsolatot szerintem addig nem szabad erőltetni, amíg a régit nem zárta le, mert abból csak az lesz, hogy az új partnerben is a régit fogja keresi, és így nem fog tudni elszakadni a "szellemétől".

Ja. Ismerős... :D :D

http://fn.hir24.hu/poszt-itt-haztaji/2013/09/28/lottootos-humbakfalvan/#a3
:)