Izé

Mai ismeretterjesztő rovatunkban: a Guinea- v. medinaféreg (Dracunculus medinensis), mely egy Afrikában honos parazita fonálféregfaj. A féreg lárvái a fertőzött víz fogyasztásával kerülnek be a szervezetbe, majd az emésztőrendszerben válnak ivaréretté. A megtermékenyített nőstények (melyek akár egy méteresre is megnőhetnek) a bőr alatti kötőszövetben húzzák meg magukat, majd a fertőzéstől számított egy év múlva megindulnak, és igen fájdalmas keléseket hoznak létre a bőr felszínén a lábszár vagy a lábfej tájékán. Amikor a delikvens a fájdalmat enyhítendő vízbe mártja a lábait, a nőstény féreg a kifakadt kelésen keresztül kidugja hátsó testvégét, hogy a szabadba engedje több ezer utódját. A kezelés egyetlen módja, ha ilyenkor az állat végét megcsípik, felszúrják egy hegyes pálcikára, majd csavarnak rajta egy egészen kicsit, óvatosan, nehogy a kötőszöveti rostokra felcsavarodott féreg nagyobbik része bennszakadjon. Majd a következő napon tovább tekernek rajta, és így tovább heteken át. Ez a procedúra rendkívül fájdalmas (a féreg latin neve, a Dracunculus is arra utal, hogy ez olyan érzés, mintha egy sárkány tüze égetné az embert vagy egy tüzes kígyó tekeregne a bőre alatt), és akár egy hónapig is eltarthat, mire teljesen sikerül megszabadulni az állattól. Ezt a fajta kezelésmódot egyébként már az ókortól kezdve alkalmazzák, és egyes elképzelések szerint a gyógyszertárakon vagy a WHO logóján látható közismert, a gyógyítást szimbolizáló jelkép sem az Aszklépiosz botjára tekeredő kígyót, hanem sokkal inkább a pálcikára felcsavart medinaférget ábrázolja.

Itt éppen egy bohóchalat zsákmányol az egyikük:


Embernél a méreg látászavart, szédülést, hányást, paralízist, súlyosabb esetben pedig (főleg a nagyobb termetű fajok, pl. C. geographus veszélyesek ilyen szempontból) halált okozhat; eddig mintegy 25 halálos eset ismert. A méregből készült fájdalomcsillapító sokszorosan hatékonyabb az opioidoknál (pl. morfiumnál), ráadásul nem okoz függőséget sem.

Mai ismeretterjesztő rovatunkban a vigyorgó vízicoca Helicocranchia pfefferi nevű ritka tintahal. Akkora, mint egy pici labda, a világ minden tengerében megtalálható, de igencsak eldugva, általában száz méternél nagyobb mélységekben. Ha teleszívja magát vízzel, a bőrelszíneződései miatt úgy néz ki, mint egy mosolygó, jóllakott napközis. :)

Több mint 70 éve pihen egy Bugatti a Lago Maggiore mélyén. Az 50 méteres mélységből most vasárnap kiemelt roncs kerekeiben még az eredeti levegő volt 70 év után is.

Mai ismeretterjesztő rovatunkban: a rovarvilág alien-jei, a parazitoid fürkészdarazsak, melyek élő rovarokba vagy azok lárváiba (legtöbbször lepkehernyókba) helyezik tojásaikat, és a kikelő lárváik a gazdatestből táplálkoznak, míg eléggé ki nem fejlődnek ahhoz, hogy aztán kibújhassanak az ezzel halálraítélt gazdából. Ám a káposztalepke gyilkosfürkész (Apanteles glomeratus) nevű darázsfaj és gazdája, a káposztalepke (Pieris brassicae) hernyójának esetében a gazda tortúrája itt még nem ér véget...

Kulturális kreatívok - egy dokumentumfilm arról, hogy mennyi olyan ember van, aki máshogy gondolkodik, mint az agyatlan tömeg és ők (akikről a média mélyen hallgat) képesek megváltoztatni a jövőt...