Kutyatulajdonosok biztos észrevették már, hogy ebük sokszor fészkelődik, keresi a megfelelő pozíciót, mielőtt elvégzi a dolgát. Ez a viselkedés valóban általános: a Frontiers in Zoology című szaklapban megjelent tanulmány bebizonyította, hogy a kutyák a Föld mágneses teréhez igazodnak, amikor leguggolnak könnyíteni magukon. Viselkedésük megváltozik, ha a mágneses tér nem stabil.
6 perces animáció a primitív emberi természetről.
Állati jó szokások a MEM-től.
Abban a hitben élünk, hogy képesek vagyunk különböző alternatívák között tudatosan választani, más szóval szabad akarattal rendelkezünk. A döntéseinket azonban különböző hierarchikus szinteken ható kényszerek határozzák meg. Természetesen a fizikai törvényszerűségek megtartják érvényüket az agy működése során is. A kérdés az, hogy ezek a törvények csupán behatárolják a viselkedésünket, vagy - előre megjósolható módon - meg is határozzák azt.
A Duke Egyetem kutatói elektronikusan kapcsolták össze két patkány agyát, lehetővé téve az egymás közötti közvetlen kommunikációt és egyszerű viselkedési feladványok megoldását, miközben a két állatot több ezer kilométer választotta el.
Aki esetleg kételkedett
David Icke kényelmi zónáról
tartott álláspontjával kapcsolatban egy korábbi posztnál, az ismerkedjen meg az Asch kísérlettel:
A konformitás kutatása Asch nevéhez fűződik. Ő kezdte el tudományos módszerekkel kutatni az emberre ható csoportnyomás hatásait.
Ebben a filmben Asch eredeti kutatásainak egyikét mutatjuk be, eredeti felvételről.
A kutatásban több résztvevőnek meg kell mondania, hogy a kép jobb oldalon elhelyezett három különböző méretű vonal közül melyik azonos a bal oldalon lévő vonal hoszával. Ezt első ránézésre mindenki helyesen meg tudná közülünk mondani. Ám mi van akkor, ha a csoportban mi vagyunk az egyetlen, nem beavatott emberek? Akkor is rá fogjuk vágni a tökéletes megoldást minden alkalommal? Vagy talán engedünk a csoport nyomásának, és mi is hibás választ adunk a kísérletvezető kérdésére csakúgy, mint az előttünk ülő beépített emberek?
