Izé

Párnacsata tört ki egy német stewardess és francia turisták közt 12 ezer méter magasan, a Lufthansa 867-es járatán. A "konfliktus" akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy nem jut mindenkinek párna. Tettetett dühében az egyik francia férfi visszadobta a légikísérőnek azzal, hogy ha partnerének nem jut, akkor vigye a fenébe, neki sem kell, erre a többiek is visszadobták, így kezdődött az egész ramazuri.

"Fred Leuchter szakértője volt a gázkamráknak.. Három gázkamrát tervezett az Egyesült Államok 50 államából háromnak, kivégzések céljából. Tehát tudta, miről van szó, és ő megvizsgálta a feltételezett Birkaneu-Auschwitzi gázkamrák maradványait az 1980-as években. A határozott véleménye az volt, hogy kizárt, hogy ezek az építmények valaha is emberek tömeges elgázosítására szolgáltak volna. Mert tudja a ciángáz nagyon veszélyes. Tegyük föl, hogy háromszáz embert elgázosítunk, akik egy kamrába vannak zsúfolva, s ruhát viselnek, már ha föltesszük, hogy ruhát viselnek; nagyon veszélyes kihúzni a holttesteket; akár egyetlen leheletnyi, mondjuk ruha alatt megrekedt mérges gáz megölheti az illetőt. Ahhoz, hogy be tudjunk jutni a kamrába, el kell távolítani a gázt a kamrából. Ehhez egy magas kéményre van szükség, ugyanis ha a kémény alacsony, a gáz visszaereszkedik az épület körül állókra és megöli őket. Elfelejtettem, milyen magasnak kell lennie, de ha volt ilyen, a kéménynek a nap jelentős részében hosszú árnyékot kellett volna vetnie, ám a szövetséges légi-felvételeken sosem lehetett látni ilyen árnyékot, sem kéményt. Ami Fred Leuchter számára a bizonyosságot adta, az a gázkamrák fölépítése. Megnézte az ajtókat, melyeknek tökéletesen légzáró képességűnek kell lenniük, különben a gáz kiszabadult volna, és megölte volna a kint lévőket. Az ajtók, amiket Auschwitzban mutogatnak a turistáknak, azok a legkisebb mértékben sem légmentesen zárhatóak."