Izé

- Mit vár a dubaji élettől?
- Azt, hogy megszabadulok nagyon sok olyan gondtól, ami itthon megkeseríti a hétköznapjaimat. Az idegeskedést, hogy ha esetleg elindulok télen, hóban, és elakadok, akkor gondoskodik-e rólam a karhatalom, vagy hagynak ott vesztegelni, és utána még vállon is veregetik, sőt kitüntetik egymást, hogy milyen szuperül megoldották. Vagy, ha mentőt hívok a gyerekemhez, az kiér-e időben. De az is elkeserítő, hogy egy ép autóút nincsen, vagy hogy 27 százalék az áfa, de ha jövőre 30 lesz, azt is lenyeljük. Nemcsak a gyerekeim jövőjét nem látom, hanem a változás lehetőségét sem, se társadalmi, se politikai téren Magyarországon. Mindenki panaszkodik, de ugyanez a szcenárió megy tovább, függetlenül attól, hogy holnap, vagy a márciusi hókatasztrófa után lettek volna a választások. Megoldás helyett szabályokat találnak ki, és minden lépésünket sarcolják vagy szankcionálják. Úgy érzem, velünk mindent meg lehet csinálni. Maximum duzzogunk két napig a közösségi portálon.

Kérésre felkutat nekünk régen látott osztálytársakat, barátot, szeretőt, bárkit. Akkor is, ha az illető időközben nevet vagy nemet váltott.

Tegnapi hír: 14 évesen vezette a rablóbandát. A banda hónapokig tartott rettegésben egy egész falut, idős, egyedül élő, magatehetetlen emberekre támadtak rá és brutálisan összeverték őket, volt hogy 500 Ft-ért. Az ítélet felolvasása után az elítéltek közül ketten vidáman fordultak egymás felé, láthatóan többre számítottak, megbánás egy pillanatra sem látszott rajtuk. 

Most komolyan minden napra jutni fog egy ilyen hír? És mi a f***ért engednek el egy ilyet, ha már be is vallja?

Teszt az utcán: így lopnak a magyarok

Tippeljetek! Szerintetek mennyi idő alatt fújják meg egy kis nappali berendezését fényes nappal Budapesten? ;)