Izé

SI mértékrendszer, nesze neked! A Fahrenheit s a Celsius még él. A Kelvin haldoklik az abszolút nulla fok körül. A Rankine, vagy Réaumur féle skálára már nem is emlékszünk.
Okos, vagy nem a dzseki, felpróbálnám.
Mennyibe kerül?

"ha meg áramszünet lessz elfelejtik az emberek hogyan kell lekapcsolni a lámpát..."
What?

"Mindenki nagyon boldog, minden tökéletes, a nép vezére pedig okos és szép."

Akárcsak kis hazánkban.

digitális tetkó szúpi, vááá és a ribirendszámok a lassan már nyanyákon? :)

Eső? Vihar? Vagy erre senki nem gondolt?

Persze mindenhol vannak naplopók és munkamániások, bár azért az arányok változnak. Nekem a tapasztalatom, hogy nálunk a cégnél a valódi amerikai munkatársak kidolgozzák a belüket is, jóformán soha nem mennek szabadságra a cég minden és mindenki előtt van. Ez valamilyen szinten elvárás a nem-amerikai munkatársakkal szemben is, főleg a friss alkalmazottaknál. És nem az van hogy a főnik/tulaj hajt mindenkit, ő pedig lógatja a lábát, hanem ő a legmunkamániásabb az egész bagázsból. Mellesleg teljesen korrekt/vicces/megértő ember, nincs vele gond, csak megvannak az elvárásai.
Éveken át én is hajtottam ahogy elvárták, és engedtem is hogy hajtsanak, mignem aztán egyszer éreztem hogy nem lesz ez igy jó, már kezdem nem szeretni amit csinálok (szoftverfejlesztés amúgy, 2D/3D grafikával, képfeldolgozással, stb. kapcsolatos) és akkor azt mondtam hogy kicsit lassitsunk, nem ér annyit az egész. Nem mondom, most is odaállok rendesen a munkához, de nem vagyok hajlandó hosszabb távon napi 8 óránál többet (inkább 6-7 aktiv munka + szünetek) dolgozni és ragaszkodom a legalább 20 nap szabadsághoz évente (amikor kezdtem, 10 napot alig akartak megadni). Persze többet keresnék ha dolgoznék napi 10 órát és nem mennék szabadságra soha, de az nekem nem élet (és a pénz sem motivál annyira :) ), arról nem beszélve hogy egy idő után kiégnék és megutálnám az egészet.

Azzal egyetértek, hogy aki nem birja a hajtást az próbálja kerülni az ilyen cégeket. De az is fontos, hogyha már benne van akkor próbáljon valamit változtatni sürgősen, ha másképp nem megy, keressen más melót. Olyan cégért/főnökert nem érdemes tönkretenni magunkat ami/aki nem becsül meg (talán majd egyszer a japók is megtanulják ezt). Ha az ember nem vigyáz akkor könnyen kiéghet és onnan nehéz a visszaút, ott már egy cégváltás sem biztos hogy segit.

És kétszer lehet ébresztésnél szundit nyomni. Harmadszor behúzza az ágyat, Te meg leeshetsz a padlóla! :D

Egyetértek.

Ha riasztás, akkor egy gomb. Mert néha még arra sincs idő, többre meg pláne nem.

A múltkor Berlinben az utcán békésen lökdösött két szelíd, meghívott migráncs egy német nénit. Egy fószer elővette a mobilját, hogy majd felveszi, vagy segítséget hív, nem tudom. De mindegy, mert egy közelben lebzselő fiatal arab gyerek pillanat alatt kikapta a kezéből, s elfutott vele. Mire mi kiugrottunk az autóból, a néni táskáját is megszerezték, s a park fái között eltűntek.

Szerintem itt csak a Charles Bronson által bemutatott módszer lehetne igazán eredményes...