Ezt tudja: a fedél megemelkedik, amikor érzékeli, hogy közeledik valaki, az ülés fűthető, míg a kényes részeket szódavízzel mossa le. Mivel még egy szárító is be van építve az eszközbe, ezért a tervezők szerint teljesen feleslegessé válik a vécépapír használata. A kellemetlen szagok ellen dezodorral védekezik a WC, míg ha nem használjuk, akkor UV-sugarakkal semmisítik meg a szennyeződéseket. Hogy teljes legyen az élmény, még egy távirányítót is adnak hozzá, amellyel az összes funkció kezelhető.
A történet 25 évvel később folytatódik. Már felnőtt, de az akkori traumán képtelen volt túllépni. Vezetni sem tanult meg, viszont Uber sofőrként dolgozik a felesége helyett, és amikor valakit felvesz, akkor elmeséli neki mi is történt 1990 karácsonyán...
Mai tippelős: kattintás előtt írjátok meg, szerintetek miért álltak sorba a Rákóczi úton az 1970-es évek végén? Annyit segítek, hogy nem az új iPhone jelent meg akkor... ;)
Egy kaliforniai út 3 nap alatt „kicsit” átváltozott, mindenféle földcsuszamlás vagy földrengés nélkül.
De akkor mitől???
Tremors? ;)
Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Csendesen bóbiskol a kis szurikáta,
Bukfencezik egyet, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Van ilyen ember, és ez most nem poén, nem kamu. Nem lájkvadászat. Milyen lehet az élete? Van neki valódi élete a Facebookon kívül? Mi lehet ott? Sivárság. Mit tesz a fotóival? Mit? Megnézi. És? Megmutatja egy embernek? Kettőnek? Kinek? Nincs jelen az igazi valóságban, nincs szerepe, nem jut levegőhöz. Kénytelen elfoglalni magát valamivel. Na, de mivel? Kimegy a természetbe. És? Egyedül nézelődik ott úgy, hogy egy fotót nem posztol sehová? Akkor ott sem járt. Ki hiszi el neki? Ő maga sem hiszi el az életét. Nem tudja visszakövetni, mi volt vele például egy éve. Főz magának valami kaját. Nagy dolog, mondhatom. Kimeri a tányérba, le nem fotózná, mert minek, és komótosan megeszi az egészet. Volt, nincs, de leginkább sosem volt, mert hol a dokumentáció?
