Izé

"5. Be kellene vezetni a családi felelősséget: 18 éves korig (de akár lehet 24 is), a bűnelkövető közvetlen hozzátartozóit is büntetni valamilyen módon, ha azok nem próbáltak a tőlük elvárható módon hatni a bűnelkövetőre."
A 18 év felettivel nem értek egyet. Ha valaki nagykorú, akkor már egymaga dönt az életéről, ő a felelős azért, amit tesz, minden helyzetben.
A 18 év alattinál viszont maximálisan okés, amit felvetettél.
Sőt, én azt tenném, hogy a 14 év alatti elkövetők esetében nem a gyereket büntetném, hanem a nevelőjét. (Meg részben ugyanezt alkalmaznám a 14 feletti esetén is.) Ha a gyerek megver valakit, azt úgy értelmezném, mintha a nevelője (szülő, stb.) tette volna ezt, és azért ítélném el. Plusz ráhúznám még a kiskorú szándékos veszélyeztetése címkét is, mint súlyosbító körülményt.

Az a felvetés, hogy sokan nem tudják hol laknak: akkor miért volt vonaton? ha nem akarok kimozdulni a faluból akkor nem lépek ki.
1500 km átaludni nevetség nem a Japán vagy francia gyorsvonattal ment.
Az ausztrál szülök rabszolgasorsba tartották mert csak most jutott olyan anyagi helyzetbe, hogy keressen...
Nevetség

Ötletes...

Megnéztem....
Gyönyörűűűű.....látszanak a falakon az 50-100év különbségek hogy mi épült előbb és mi később.
Tényleg lenyűgöző látvány és kiba.. magas.

Hóhahóhahóhahó!
fára mászni panda jó!

jó :)

Nekem így tetszik:
http://www.youtube.com/watch?v=oKQwdaoYSSE
:)

Szerintem még mindig jobb egy áriát előadni a tárgyaláson, még ha hülyén is néznek rád, mintha mondjuk sorozatos orgazmusaid lennének a tárgyalóasztalnál. Nem? :))

Egyébként egy gyereknek szinte mindent meg lehet jól tanítani. Még az is érdekelni fogja, ami egyébként nem feltétlen érdekelné. Ez 50%-ban az oktatón múlik, és csak a másik fele az adottságból eredő érdeklődés. Én pl. az egyik tantárgyból elég sokáig csak a "futottak még" kategóriába tartoztam, ugyanúgy értelmetlennek tartottam, mint szinte mindenki más az orszályból. Utána kaptunk egy új tanárt, aki valami félelmetesen jó stílusban adta elő a tantárgyat. És rájöttem, hogy tetszik nekem ez a tárgy, és onnantól rövidesen osztályelső lettem belőle. De a többiek nagy részét is magával ragadta az órán, imádtuk azt a tantárgyat, amit azelőtt utáltunk.
Szóval sok múlik azon is, hogy hogyan adják elő, meg hogy mennyire van motiválva az ember. Ez pedig felerészt a tanártól/oktatótól függ.

Persze mindettől függetlenül hasznos, ha a gyerek valóban azzal foglalkozik, ami érdekli. Az általános műveltség lényege nem csak az, hogy rálásson az ember a világra. Hanem az is, hogy felkeltse az érdeklődését az iránt, ami valóban tetszik neki (amit addig esélyes, hogy nem is ismert). És az óvodai nevelők, általános iskolai tanárok felelőssége (na meg a szülőké) pont itt van. Ha a gyerek iskolában megutálja a tanulást és egy tantárgyat sem szeret, az megszünteti benne a motivációt. Márpedig hatékonyan tanulni csak úgy érdemes, ha van motiváció is. (És persze ez később, a középiskolában is fontos lesz.)
Amit úgy tanul az ember, hogy érdekli is (motivált), azt akár ötöd-tizedannyi idő alatt meg tudja tanulni, ráadásul akár egy egész életre megjegyzi; nem úgy, mint egy átlag humán érdekeltségű gyerek az átlag matektételt, amit érettségire bemagol, majd két héttel később már nem is tudja.
Ma amit a diákok megtanulnak középiskolában, annak 90%-át elfelejtik pár év alatt. Ennek így tényleg semmi értelme.

Ahogy én csinálnám, az annyi lenne, hogy általános iskolában valóban általános dolgokat tanulnának; alapműveltséget szednének magukra (és itt kialakulna bennük, hogy mi érdekli őket). Itt nagy hangsúly van azon, hogy az általános iskolai tanárok a saját tantárgyukat úgy adják elő, hogy a gyerekeket valóban érdekelje is az adott tananyag. Ez nem könnyű, ehhez valóban jó tanárok kellenek.
Utána középiskolában már ezt az általános műveltséget egyáltalán nem erőltetném. Kár ezt nyomni, amit megtanítanak ott neki, annak 90%-a úgyis pár év alatt elvész - ergo elpazarolt idő.
Helyette lenne mondjuk 30 órájuk egy héten - annyi bőven elég (max. délután szakkörözhet, sportolhat, amit akar, de nem kötelező jelleggel). Ebből a 30-ból:
- 5 "tesi" (nem a hagyományos, inkább ebéd előtti kis aerobik-taichi-jóga-akármi jellegű "átmozgatás", lényege az egészség fenntartása - ha sportolni akar, azt inkább délután tegye, vacsora előtt egyébként is egészségesebb)
- 1 osztályfőnöki
- 4 olyan tantárgy, ami a köznapi dolgokra készíti fel (jogi ismeretek, pénzügyi ismeretek, stb.)
- 20 meg szabadon választható, jóformán bármi. Persze választani kell, de ő dönti el, hogy mit. (Itt mondjuk gimnáziumra gondolok - szakiskolákban ott értelemszerűen eleve meglenne, hogy mit választhat, mert az nem általános középiskola, nem a felsőfokú végzettségre készít fel). Ebből mondjuk 4 órát kötelezően valamilyen idegen nyelv kell, hogy legyen. A többit a gyerek dönti el, és év végén mindig változtathat, ha esetleg mégis más érdekli.
Teszem azt egy orvosi egyetemre készülő gimnazista választ heti 6 óra biológiát, 2 kémiát, 2 fizikát, 2 matekot, 2 latint, 2 informatikát, meg 4 angolt. Persze egy 600 fős suliban nem lehet megoldani mindenki kénye-kedvét. De adott dolgokra "előkészítő" csoportokat lehet kialakítani javasolt órákkal. Lehetne orvosi csoport, közgázos, idegenforgalmis, jogászos, stb. És egy tantárgyból nem az számítana, hogy hányadik osztályba jár a gyerek, hanem az, hogy hány órát vett már - így az átjárhatóság is megoldható (ha éppen 2 év után meggondolja magát, hogy mégis más érdekelné). Az érettségi sem magyar-matek-töri-nyelv-választott tantárgyakból állna. Minek érettségizzen töriből, ha az mondjuk nem is érdekli? Helyette választ 3 tantárgyat, meg plusz valamilyen nyelvet - ő döntené el.

Na persze ehhez sok tanár kell, és szükséges, hogy azok jó képességű, elhivatott és a szakmájukban is kiváló tanárok legyenek. ... Magyarán megint csak álmodoztam, mert ilyen ebben az országban, ebben az évszázadban tutira nem lesz! :)

Köszi, nem tudom nekem miért nem jelenítette meg...

Fegyvercsempész lesz az:
http://www.youtube.com/watch?v=pbW5gW4EihI
:)