Izé

Nekem nem tetszik, de mindenki azt mondja menő, úgyhogy biztos jó, hallgassátok!  :D

Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Csendesen bóbiskol a kis szurikáta,
Bukfencezik egyet, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.

Már több mint 160 ezer dollárt dobtak össze a tervezett 20 ezer helyett a Kickstarteren az albumért, amit kifejezetten macskáknak írtak. Miért nem nekem jutott eszembe, b+! ;)

Van ilyen ember, és ez most nem poén, nem kamu. Nem lájkvadászat. Milyen lehet az élete? Van neki valódi élete a Facebookon kívül? Mi lehet ott? Sivárság. Mit tesz a fotóival? Mit? Megnézi. És? Megmutatja egy embernek? Kettőnek? Kinek? Nincs jelen az igazi valóságban, nincs szerepe, nem jut levegőhöz. Kénytelen elfoglalni magát valamivel. Na, de mivel? Kimegy a természetbe. És? Egyedül nézelődik ott úgy, hogy egy fotót nem posztol sehová? Akkor ott sem járt. Ki hiszi el neki? Ő maga sem hiszi el az életét. Nem tudja visszakövetni, mi volt vele például egy éve. Főz magának valami kaját. Nagy dolog, mondhatom. Kimeri a tányérba, le nem fotózná, mert minek, és komótosan megeszi az egészet. Volt, nincs, de leginkább sosem volt, mert hol a dokumentáció?

Nem kellettek a nőknek, ezért bosszút akartak állni a világon - némileg leegyszerűsítve többen is tömegmészárlásba kezdtek hasonló indokból, az interneten pedig rajongókra és nekik való ideológiai betevőre találtak. Mit művelnek a frusztrált férfiak az internet legsötétebb zugaiban?

A sztori röviden (kösz BZ!): '86-ban az Iron Maident meghívták valami német popműsorba, és aznap derült ki, hogy pléhbekkelni kellene, amit ők sosem szoktak. Így hát elkezdték a nótát, majd nekiálltak ökörködni, hangszert cserélni menet közben és hasonlók.