Svájcban a kenyérgabona 4/5-e Indiából származik, abból az országból, ahol százezrek éheznek; a francia halkereskedők azt mondják, az ipari módszerrel fogott tenger gyümölcse nem evésre való, hanem eladásra; Romániában 50 centes órabérért dolgoznak az asszonyok a hagymaföldeken, amelyet távoli országokba szállítanak tovább; Spanyolország legnagyobb üvegházas agrárvidéke nagyobb mint Luxemburg és Hollandia együtt - a világban mégis 5 percenként hal éhen egy gyermek. A világ élelmiszertermelése és az élelmiszer elosztása katasztrofális szintre jutott. A 3000 kilométerről importált paradicsom olcsóbb mint a hazai; az ásványvíz ugyanolyan kereskedelmi értéket képvisel mint bármely más termék; a legtöbb élelmiszert szójával dúsítják. Hová vezet ez a folyamat? Az emberiség élelmiszerellátása nem több mint néhány tucat multinacionális cég versengésének színtere?
A kiviak egy tradicionális grönlandi étel, amit a helyiek különleges alkalmakkor (esküvőkön, születésnapokon) szolgálnak fel. Fókabőrbe tesznek néha akár több száz alkát (a sirályhoz hasonló tengeri madarat) egészben tollastól, és 3 hónapra a földbe ássák egy kővel a tetején (ami folyamatosan nyomja ki belőle a levegőt). Mikor a madarak erjedni kezdenek kiássák, lecsavargatják szárnyaikat, lábaikat és megnyúzzák. Ezután a madárhúst különféle módon tálalják. Videó csak erősebb gyomrúaknak...
Eddig az év magyarázkodása a Costa Concordia luxushajó kapitányától származik: „Azért hagytam el a hajót, mert amikor segíteni próbáltam, a hajó hirtelen megdőlt, és én véletlen beestem a mentőcsónakba!”
