Izé

"Már az internetezésnek is van védőszentje: Sevillai Szent Izidor"

A védőszentekkel, általában, az a "problémám", hogy valamikor emberek voltak és holtuk után, megkérdezésük nélkül avatták szentté őket a még élők.

Namost:
Tegyük fel meghaltam. Feljutottam kb. ? dimenzióba (molekulák nélkül, de sebaj!) "Kutyaugatás nem hallik az égig", viszont én, frissen avatott, meghallom nemcsak azt, hogy megszavaztak, hanem rögtön képviselő irodát is nyitok. Éjjel-napplit. Forró drótot kérelmezek az Úrhoz. Szabadságra se megyek...
Hát nem nevetséges elképzelés? Inkább keresek egy fix pontot és körül lebegem semmivel se törődve, hogy végre kiphenjem magam.

Ha kell egy név az internetezés magyar védőszentjére, a javaslatom: Szent Meszidzs (ang. Sent Message)

Ne kommenteljetek már, mert folyton ezt a képet látom. Még a végén meg kell hogy bántsam St. Izidort...

Nehogy azt mond hogy az zavarba hozna! Simán nekitámasztod a végét a szélének, és mindkettő kezed szabad. Csak leér odáig neked is...

Köszi

Eső? Vihar? Vagy erre senki nem gondolt?

Na nem elég a migránsválság, még ezek a szakadár angolok is itt hülyülnek?

Persze mindenhol vannak naplopók és munkamániások, bár azért az arányok változnak. Nekem a tapasztalatom, hogy nálunk a cégnél a valódi amerikai munkatársak kidolgozzák a belüket is, jóformán soha nem mennek szabadságra a cég minden és mindenki előtt van. Ez valamilyen szinten elvárás a nem-amerikai munkatársakkal szemben is, főleg a friss alkalmazottaknál. És nem az van hogy a főnik/tulaj hajt mindenkit, ő pedig lógatja a lábát, hanem ő a legmunkamániásabb az egész bagázsból. Mellesleg teljesen korrekt/vicces/megértő ember, nincs vele gond, csak megvannak az elvárásai.
Éveken át én is hajtottam ahogy elvárták, és engedtem is hogy hajtsanak, mignem aztán egyszer éreztem hogy nem lesz ez igy jó, már kezdem nem szeretni amit csinálok (szoftverfejlesztés amúgy, 2D/3D grafikával, képfeldolgozással, stb. kapcsolatos) és akkor azt mondtam hogy kicsit lassitsunk, nem ér annyit az egész. Nem mondom, most is odaállok rendesen a munkához, de nem vagyok hajlandó hosszabb távon napi 8 óránál többet (inkább 6-7 aktiv munka + szünetek) dolgozni és ragaszkodom a legalább 20 nap szabadsághoz évente (amikor kezdtem, 10 napot alig akartak megadni). Persze többet keresnék ha dolgoznék napi 10 órát és nem mennék szabadságra soha, de az nekem nem élet (és a pénz sem motivál annyira :) ), arról nem beszélve hogy egy idő után kiégnék és megutálnám az egészet.

Azzal egyetértek, hogy aki nem birja a hajtást az próbálja kerülni az ilyen cégeket. De az is fontos, hogyha már benne van akkor próbáljon valamit változtatni sürgősen, ha másképp nem megy, keressen más melót. Olyan cégért/főnökert nem érdemes tönkretenni magunkat ami/aki nem becsül meg (talán majd egyszer a japók is megtanulják ezt). Ha az ember nem vigyáz akkor könnyen kiéghet és onnan nehéz a visszaút, ott már egy cégváltás sem biztos hogy segit.

Úgy néz ki, mint egy Ha'tak vezérlője.....