A nemi felszabadulás és egy új kultúra létrehozása
„[...]Továbbá évente több milliárd dollárt költenek arra, hogy elhitessék a nőkkel azt, hogy a legmélyebb és legigazibb hatalmuk a szexuális vonzerőből ered. További milliárdokat költenek el a pornó és szerencsejáték iparban, azért hogy elhitessék a fiatal férfiakkal, hogy jogosultak a szexre, az irányításra és a hatalomra. Ezeket az idegesítő dolgokat a férfiak és nők között, egyszerűen természetesnek tekintik, pont annyira, mint amilyenek mi is vagyunk. Ez rendkívül ritkává teszi az igazi és egyenlő partnerséget férfiak és nők között. ”
Harminc önkéntes tesztelő egy próbavezetésre jelentkezett bekamerázott autókkal, előtte pedig a Ford csak annyit kért tőlük, hogy indulás után mosassák le az kocsikat egy autómosóban...
További mondatok a cikkből:
„Hogy lehet az, hogy miközben a nők képzettebbek a férfiaknál mégis kevesebb pénzt ér munkájuk?”
„A nők egyáltalán nem a nemi szervük miatt keresnek kevesebbet.”
„Minél inkább az a vélekedés az adott társadalomban, hogy elsősorban a nők dolga a gyereknevelés, az idősgondozás, a betegápolás és a háztartási feladatok ellátása, annál rosszabb a nők helyzete a munkaerőpiacon.”
A klasszikus székely mondás szerint, a medve nem játék. A videó egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a tigris sem. (Emberünk a mutatvány közben életét vesztette).
Minden magyarnak érdemes lenne leszállni a szürkemarháról, félretenni a csattanós ostort és a sztereotípiákat, és komolyan elgondolkodni a magyarság valóban fontos sorskérdéseiről. Az osztrákokkal sok a történelmi és kulturális hasonlóság, ráadásul annyival azért nem is gazdagabbak nálunk, rangsorban mégis sokkal boldogabbak nálunk. De akkor mi lehet boldogtalanságunk oka? Két magyar közgazdász összeszedte...
A 2014. évi FIFA Világbajnokság a történelem legköltségesebb bajnoksága, és sokakat tesz hajléktalanná, kifosztottá, sőt, sokak életét veszi el.
A világbajnokság jellemző példája annak, ahol tartunk. Nyugati pénzes családok vesznek drága jegyeket, hogy óriási összegekért labdát rugdosó, sztárnak kikiáltott, a világ számára megrendezett cirkuszban a hatalmasoknak asszisztáló játékosokat bámulhassák közpénzekből épült hivalkodó stadionokban. Azokban a stadionokban, amelyeket éhbérért dolgozó emberek építenek közpénzből, amit közegészségügyre, oktatásra, lakhatásra kellene fordítani. Mindeközben mélyül a nyomor, egyre nagyobb tömegek szolgálják ki az egyre kisebb elit csoportot.
"Az a baj a szavakkal, hogy örökösen arra késztetnek, hogy úgy érezzük, végre fényt derítettünk valamire, de ha szembekerülünk a világgal, akkor rendre csődöt mondanak, és megint oda lyukadunk ki, hogy értetlenül bámulunk. A harcos ezért inkább cselekszik, mint beszél, és ennek eredményeként a világ újabb leírásához jut, ahol a beszéd elveszíti a jelentőségét, az új tetteknek pedig újak a visszatükröződéseik". (Carlos Castaneda)