Izé

http://www.dailymail.co.uk/news/article-1060827/A-stone-ishing-The-artist-balances-heavy-rocks-other.html

Hat igen, de amikor a menes felebred, akkor nem 2.2l/100km, hanem tobb az a 22-nel is. En a BMW-mel tudok, ugy is vezetni, hogy a fogyasztas 7l/100km legyen, de amikor adok neki kakaot, a fogyasztasmero mutatoja eltunik, az pedig tobb mint 30l pillanatnyi fogyasztas. Na de minden esetre figyelemre melto eredmeny a 2.2liter.

hogyan szedi ki az áramot a vízbűl ez a kütyü?

Fejtsed már ki számunkra, azt az égbekiáltó külömbséget ( pláne a post szempontjából).......

Hehe, erről Maxwell egyik mondása jut eszembe (nem pontosan, csak emlékezetből idézem): Tanok úgy terjednek el, hogy a régi hit bajnokai szép lassan kihalnak, az új generáció pedig beleszületik az újba.

király volt esőben is...

Olyan Monty Phyton félélk

Bárki bármit is mond (kevés okosság és sok ostobaság alant), ez a srác értéket teremt. (Ezzel tisztában is van, ezért csinálja a Goodbye art projektet, mely viszont éppen a maradandóságnak mond ellent. Ez számomra rendkívül fájó, mert kiváló megoldásokat alkalmaz, eredeti, egyéni és hihetetlen munkát öl nem egy alkotásába, amit én nem tudnék veszni hagyni. Érdemes megnézni tüzetesen a weboldalát, izgalmas... Valahol a zen buddhisták homokrajzaira emlékeztet, melyet hónapokon keresztül végtelen türelemmel készít egy mester, majd néhány óra után elsöprik.)
Az avantgárd utáni időszak sűrű volt a kortárs alkotók számára, villámsebesen fedezték fel maguknak a hétköznapi élet elemeit, eszközeit, életformáját vissza egészen a természeti népekig. Egyesek egészen odáig merészkedtek, (pl. Joseph Beuys) hogy tárgyakat már nem is alkottak, nem a végeredmény, hanem az odavezető út a fontos. (lásd zen buddhizmus, tudom kicsit sarkosított, de a hasonlóság áll) Ma már a mű megmutatkozhat az alkotás folyamatában is, sőt gyakran másból nem is áll. Ezért az egyetlen átadási/befogadási csatorna, melynek egyben a leggyorsabbnak is kell lennie, az a tömegkommunikáció legfejlettebb formája az internet. Valószínű, hogy soha senkit nem hozna lázba a szirmokból kirakott arc vagy a gyermekláncfűből álló Teréz anya portré. Mert elvész, elmúlik, megismételhetetlen, egyedi, mint az életben oly sok minden.