Izé

Sokáig tart utánanézned. Nem jársz rendszeresen templomba, hogy rákérdezhess a pap bácsinál, vagy mifene? :)

http://index.hu/gazdasag/2014/01/20/igy_art_a_gazdasagnak_a_rezsicsokkentes/

Én is viszek egy kis pezsgést az állóvízbe (ha már Tooni is vitt a másik post alá). ;)
www.funpic.hu/hu/kategoriak/egyeb-foto/26940_?categoryId=10&position=&large=1

Igazuk volt a majáknak, tényleg eljött a világvége decemberben:P

Hát kb. erről van szó.

Kiegészítésnek csak annyit, hogy a legtöbb kommentelő (nem csak itt) meg van győződve arról, hogy az ő ízlése, értékrendje az egyedül üdvözítő.

S ha valaki másképp gondolja, akkor az egy szellemi toprongy.

Kár pedig, hiszen a véleménye fikázás nélküli ütköztetéséből egész jó viták szokta kialakulni.

Ez a felmeres hülyeség. Itt egy normális, és sokkal reálisabb, ami a tapasztalataimmal is egybevág:
http://www.ef.de/epi/

Bezzeg régen a tyúkokkal keltek, meg feküdtek.
Azért méregeti kijön-e belőle egy mellénynek való, meg egy pár kesztyű. ;)

'Gyújtsd már meg haver tudod mikor fogom újrakezdeni :D'

Nem érthetőbb mivel nincs minimálbér és pláne nem 3000 euró. Lehet, hogy a 100-130 euró több mint amit itthon rá tudsz fordítani, de odakint valamivel azért az árak is magasabbak. 2000 Euró felett egyáltalán nem lehetetlen keresni. Mérnökként a 3500-4000 eurós fizetés nem elérhetetlen. És protekció sem kell hozzá, csak ügyesnek kell lenni.

Ha itthon nincs munkád, akkor a 800 euró pont 800 euróval több mint amit itthon kereshetsz. De sajnos ha egyedül vagy és nem tudsz összebandázni másokkal szállás + kaja + utazás stb ügyében, akkor sajnos nagyjából az éhenhalásra elég :(

Amiket írtam nem kifogások, csak gondoltam szólok, hogy sokminden másképp van mint, ahogy te tudod.

Az utolsó résszel egyetértek. Savanyú a szőlő. Én is éveket éltem különböző országokban.

Lehet, hogy ez brutálisan hangzik, de úgy kell gondolnia az illetőre mintha meghalt volna. Szabályosan meg kell gyászolnia az elvesztését, le kell zárnia véglegesen a vele töltött időt. Tudatosítania kell magában, hogy ezen már nem lehet változtatni, de az élet megy tovább, ettől még nincs vége. Mindenképpen meg kell próbálni kívülállóként szemlélni a dolgot. Segíthet, ha a lehetőségekhez mérten megpróbálja minél objektívebben végiggondolni, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz vele, mit lehet köszönni az együtt eltöltött időnek, mit lehet tanulni a kapcsolatból. Tudatosítsa magában, hogy ha most vége is van, így is sokat nyert a kapcsolattal (ha mást nem, hát tapasztalatot), megérte belevágni, nem volt "elvesztegetett" idő, de most ideje tovább lépni. Ha elkezdi ezt tudatosan elemezni magában, akkor egyrészt a "haszonra" fog koncentrálni, amit a kapcsolattól kapott, nem pedig a veszteségre, másrészt egy idő után képes lesz analitikus, kívülálló szemmel viszonyulni a dologhoz, nem pedig a boncasztalon fekvő érintettként...

Amit a többiek írtak, az is nagyon igaz, hogy pl. nem szabad a dühöt, sértődöttséget, bosszút táplálni, mert az amellett, hogy stresszt okoz, csak azt eredményezi, hogy még tovább fogja foglalkoztatni a dolog. Nem szabad mazochista módjára sem mindig a közös emlékeken merengeni, a kezdeti időszakban egyszerűen kerülni kell minden olyan helyet, tárgyat, élményt, ami az elvesztett személyre emlékezteti. Ezért is jó, ha teljesen új dologba kezd (hobbi, munka), talál magának valami komolyabb célt, aminek az elérése leköti, és új perspektívát kínál neki, esetleg elköltözik a közös lakásból, stb. Az új kapcsolatot szerintem addig nem szabad erőltetni, amíg a régit nem zárta le, mert abból csak az lesz, hogy az új partnerben is a régit fogja keresi, és így nem fog tudni elszakadni a "szellemétől".