„Nem szégyelli azt a csálé csecsét? Nyolcadikban ilyet csak az Afrika c. könyvben láttam a busman nőknél!” A kommentekből ítélve úgy tűnik, az embereknek fogalmuk sincs róla, hogyan kell egy huszonegy esztendős lány mellének állnia. Tele van a világ tökéletesre műtött, tizedmilliméterre egyforma szilikoncicikkel és mértani középpontban égnek meredő bimbókkal, de néha még ez sem elég.
A 18 éves Florence Colgate a tökéletes arc boldog tulajdonosa (a tudósok szerint). Állítólag ehhez ez kell:
- a pupillák közötti távolság éppen a fele kell, hogy legyen a két fül közötti távolságnak
- a száj és a szemek közti relatív távolság legyen éppen a harmada a hajvonal és az áll távolságának.
Tyler Durden filozófiáját követi egy német hölgy - Heidemarie Schwermer évek óta pénz nélkül él, és tökéletesen boldognak vallja magát. Nem hajléktalan, ellenben két könyvet írt kalandjairől és filozófiájáról, életéről film is készült. Hogyan tört ki a birtoklás fogságából? Megtudhatjátok a postban.
Aki esetleg kételkedett
David Icke kényelmi zónáról
tartott álláspontjával kapcsolatban egy korábbi posztnál, az ismerkedjen meg az Asch kísérlettel:
A konformitás kutatása Asch nevéhez fűződik. Ő kezdte el tudományos módszerekkel kutatni az emberre ható csoportnyomás hatásait.
Ebben a filmben Asch eredeti kutatásainak egyikét mutatjuk be, eredeti felvételről.
A kutatásban több résztvevőnek meg kell mondania, hogy a kép jobb oldalon elhelyezett három különböző méretű vonal közül melyik azonos a bal oldalon lévő vonal hoszával. Ezt első ránézésre mindenki helyesen meg tudná közülünk mondani. Ám mi van akkor, ha a csoportban mi vagyunk az egyetlen, nem beavatott emberek? Akkor is rá fogjuk vágni a tökéletes megoldást minden alkalommal? Vagy talán engedünk a csoport nyomásának, és mi is hibás választ adunk a kísérletvezető kérdésére csakúgy, mint az előttünk ülő beépített emberek?
Hangyákkal már működik...
"Unatkozik? Vásároljon mosómedvét?"
Ez örök!