Izé

:D
http://postimg.org/image/uab97v84v/

Még hogy nem léteznek földönkívüliek! Hülyék ezek a Botosék! :D

Dehogynem amint lesz olyan ami megüti az ingerküszöbömet. :-)
Amúgy ez a legutóbbi nem csak feminista azért is raktam külön.

Ment a +1 ;-)
Gyerekkori horror film élményeibe benne van a top 3-ba.:)

http://index.hu/gazdasag/2016/04/07/vasarnapi_boltzar_egy_eve_nepszavazas/

Tavalyi, de talán még nem volt:
www.youtube.com/watch?v=OvjUUgJgxJ4

Ez már egyenesen a naguáltól :) : "– A halál nem játék, hanem valóság. Nélküle semmi erő nem lenne a varázslók cselekedeteiben. A halál személyesen érint bennünket, akár akarjuk, akár nem. Ha annyira cinikus vagy, hogy elveted a tanításaim összes többi elemét, a halálodból akkor sem űzhetsz tréfát, mert nem áll a hatalmadban dönteni felőle. A halál kérlelhetetlen. A végzet vonata válogatás nélkül elvisz mindannyiunkat. Azonban kétfajta utas van: a harcos, aki önmaga teljességével távozik, mert finomra hangolta életének minden részletét, és az átlagember a maga kreativitás nélküli unalmas létével, kinek egyetlen menedéke, hogy sztereotípiákat ismételget egészen a végig. Az átlagember esetében nincs különbség aközött, hogy ma vagy harminc év múlva éri-e utol a halál. Mindannyian az örökkévalóság fennsíkján várakozunk, anélkül, hogy tudnánk róla. A halál tudomása igazi művészet. – Egyszer csak a harcos felhagy régi szokásaival, és nem érdekli már, hogy van-e társasága vagy sem. Hallani kezdi a szellem csendes suttogását, s elmondhatja, hogy igazából halott. Ettől kezdve még a leghétköznapibb dolgok is kivételesnek tűnnek számára. Éppen ezért a varázslók újra tanulnak élni; úgy ízlelnek meg minden pillanatot, mintha az az utolsó lenne. Nem vesztegetik idejüket arra, hogy csalódottak legyenek, vagy elszórják az energiáikat. Miért hagynák öregkorukra, hogy a világ misztériumán merengjenek? Előre néznek, kutatnak, tudnak és csodálkoznak. Ha helyet akarsz csinálni az ismeretlen számára, akkor légy tudatában a saját halálodnak. Fogadd el sorsodat megfellebbezhetetlen tényként, mivelhogy valójában az is. Tisztítsd meg az érzéseidet. Vállalj felelősséget azért a hihetetlen ajándékért, hogy élsz. Ne kezdj könyörögni a halálnak; nem kíméli azokat, akik feladják. Szólítsd meg, tudva, hogy azért jöttél ebbe a világba, mert meg akartad ismerni. Hívd ki, még ha tudod, hogy bármit teszel is, a legkisebb esélyed sincs, hogy legyőzd. A halál gyengéd a harcosokkal, de könyörtelen a hétköznapi emberekkel.

Ismét nem csalódtam a japcsikban :)

Hát ezt a cikket félig bírtam elolvasni, mert akkora maszlag és parasztvakítás, hogy csak na.

Szerintem, illetve nálam:
- szeretem a meglepetést, mert az izgalmas, még ha nem is annyira tuti az ajándék
- ha a karácsonyban az ajándékozás a lényeg, akkor jó ajándék, amit úgy veszünk, hogy a szülinapja óta figyeljük a kiszemelt személyt, figyelünk rá, és így tudjuk mit szeretne. Megkérdezni ilyen esetben nem kell
- ha ismerjük a kiszemelt személyt, akkor tudunk neki olyat adni, ami az érdeklődési körébe tartozik, még ha nem is vágyott rá, de megkap valami számára érdekes dolgot, és azt mondja, jééé nem is tudtam, hogy van ilyen, de jó
- a több ajándék közül én mindig a legjobbra emlékszem, és eddig én se jártam úgy, hogy a rosszat emelte volna ki a célszemély
- még a szar ajándéknak is örülök, ha tudom, hogy azt szeretettel, utánajárással adták. Mert, hogy nem az ajándék a lényeg

Persze, ha a kötelező családtag-rokon ajándékozást nézzük, akkor igen, meg lehet kérdezni, lehet venni turmixot vagy táblagépet, de az meg nem igazi karácsonyozás.

Kicsit olyan fílingem volt, mint amikor cosmopolitant olvasok, ahelyett, hogy nevelnék az embereket, még jobban hülyítik bele a személytelen hülye modern világba. Adjunk pénzt, kérdezzük meg mit kérsz, írjunk karácsonyi listát. Bazz