Izé

Megnyitom a Facebookot, mit látok? Hét ismerős is megosztott egy primkó viccet, ami egy dán testépítő - szerintük nőietlen - külsején élcelődik. Épp úgy, ahogy az óvodában piszkálják a gyerekek azt, aki más, mint ők. Ostobaság, gonoszság, vállat rándítok. Nézelődöm tovább, erre az arcomba ugrik a római strand szponzorált tartalma, ami egy kevésbé feszes popsijú fürdőző ábrázatán fanyalog. A marketingesük tényleg úgy gondolta, ez a kommunikáció építi a hidat a strandolók széles tömege felé. Arcul csap a hétköznapi szexizmus: tényleg ezek a megosztások számítanak normálisnak, és erre a vonatra érzékeny és értelmes emberek is örömmel felkapaszkodnak, hogy egy kicsit jobban érezzék magukat a bőrükben?!

„De veszve azért semmi sincsen. Amíg vagyunk még páran Férfiak, és Nők.„ 

(A személyeskedőket kérem inkább itt szapuljanak.)

2 autó robbant fel, és 1 ember sértült 90%-os felületi égéssel.

Senki sem halt meg. Angol riport, magyar cikk.

Gondolatok a videóban említett Mona Sahlin-tól (Szociáldemokrata Párt) és hozzá hasonlóktól:
- Túl sok fehér van a pártunkban
- Segíteni kellene az ISIS terroristákat munkával és lakással
- A dzsihádisták valójában áldozatai a svéd rasszizmusnak
- „Az teszi a svédeket féltékennyé a bevándorlókra, hogy a bevándorlóknak van kultúrájuk, van identitásuk, történelmük; valami, ami összeköti őket. És nekünk mink van? Nyári napforduló ünnepünk, meg ehhez hasonló különcködéseink.” 

Mindeközben Malmöben a fehérek kisebbségbe kerültek a bevándorlókhoz képest. 

De nem kell aggódni mert minden a legnagyobb rendben van! :-) 

Kapcsolódó oldal: Miért hagytam el Svédországot

Charles Osborne 1922-ben, huszonkilenc évesen kezdett el csuklani. A következő hatvannyolc évben minden ébren töltött idejét egyenletes tempóban, három másodpercenként egy összehúzódással csuklotta végig. 1990-ben aztán egyszer csak elállt a csuklás, ugyanolyan váratlanul, mint ahogy jött. Osborne azonban már nem sokáig élvezhette a visszaszerzett nyugalmat. Egy évvel később, 97 évesen halt meg.